Tóth Réka Ágnes

Fotó: Bokor Krisztián

Tóth Réka Ágnes 1987-ben született Győrben, Budapesten él. Dramaturgként és drámaíróként dolgozik, valamint a Színház- és Filmművészeti Egyetemen írja doktori disszertációját. Versei 2013 óta jelennek meg, többek között a Vörös Postakocsiban, a ROST-ban, a KULTer.hu-n és az Élet és Irodalomban. Jelenleg a szombathelyi Weöres Sándor Színház dramaturgja. Kötete: Ultraibolya (2022).

“Vannak napok, amikor ki akarok köpni / magamból mindent, ami az enyém”. Az amerikai Camille Rankine verse Tóth Réka Ágnes magyar hangján.

“A gyűlölet kegyetlen szüreti mulatság / Mint egy kézzel készített piñata méhekkel teli // A gyűlölet fényűző hiábavalóság mint egy bársony madárfürdő”. Újabb vers az új-zélandi Hera Lindsay Birdtől, ezúttal Tóth Réka Ágnes magyar hangján.

“mert a börtön biztonságosabb / mint egy lángoló város / és egyetlen börtönőr éjszaka / jobb / mint egy férfiakkal zsúfolt kamion / ahol mindenki az apádra hasonlít” – Warsan Shire verse Tóth Réka Ágnes fordításában.

“Amikor valamelyik randipartnerem nosztalgikusan vagy a legkevésbé se cinikusan / szóba hozza egy régi szerelmét / azonnal padlógázzal akarok belehajtani egy akkusavval teli mocsárba”. Hera Lindsay Bird újabb verse, ezúttal Tóth Réka Ágnes fordításában.

“Drága Atyám, mivé lesz a fiú, / ha többé már nem fiú? Kérlek – / mivé lesz a pásztor, / ha a juhok felfalják egymást?” – Ocean Vuong verse Tóth Réka Ágnes fordításában.