A szardellapasztán innen és túl
Esszé Konstanty Ildefons Gałczyński verséhez

   Lengyelország az első világháború egyik abszolút győztese volt. Százhuszonhárom év után az ország ismét egyesülhetett. 1919-1920-ban Józef Piłsudski hadserege Keleten fegyverrel vívta ki a lengyel határt, visszaverte a bolsevik offenzívát és csírájában elfojtotta a lengyel tanácsköztársaság megalakításának kísérletét. A problémák ezután kerültek felszínre igazán. Abban a bő egy évszázadban, amely Európában soha nem tapasztalt változásokat hozott, a lengyelek nem rendelkeztek saját államisággal. Felszabdalt országuk részei három birodalom: Oroszország, Poroszország (később Németország) és Ausztria (később az Osztrák–Magyar Monarchia) jogrendszerébe, közigazgatási és gazdasági rendszerébe kapcsolódtak be – most ezeket az eltérő rendszereket és hagyományokat kellett egyesíteni egy teljesen megváltozott külpolitikai és gazdasági helyzetben. Az egyes pártok ráadásul egymástól teljesen különböző módon képzelték el az új Lengyelországot. A politikai csatározások drámai fejleménye volt Gabriel Narutowicz elnök meggyilkolása 1922-ben. Ezután Piłsudski visszavonult a politikától, a következő években azonban a helyzet annyira elmérgedt, hogy csoportja úgy döntött: mégis átveszi az országban a hatalmat. Az úgynevezett májusi fordulatra 1926-ban került sor. A Piłsudski-hű hadsereg támadást indított Varsó stratégiai pontjai ellen; két nap múlva az ország vezetősége lemondott, hogy megelőzze az ország függetlenségét is veszélyeztető polgárháborút, ám az eseményekben így is több százan vesztették életüket. A puccs győztesei megkezdték az úgynevezett „szanációt”; korlátozták a parlament hatáskörét és az ellenzék mozgásterét. Az ország tényleges vezetője 1935-ben bekövetkezett haláláig Piłsudski marsall lett. Időközben azonban a nagy gazdasági világválság, majd Európa radikalizálódása Lengyelországban is egyre feszültebb légkört eredményezett.
   Ebben a légkörben keletkezett Konstanty Ildefons Gałczyński (1905–1953) verse, a Szardellapaszta (eredetileg Skumbrie w tomacie, vagyis paradicsomos makréla). Gałczyński pályája kezdetén egy, a „szanációt” eszmeileg támogató folyóiratban publikált, 1936-tól azonban tojástáncba kezdett a radikális nemzeti blokk új lapjával, a Prosto z mostuval (kb. „Kertelés nélkül”). (A háború után a kommunista hatalom nyerte meg magának a költőt.) A Prosto z mostuban jelent meg a Szardellapaszta is, amely magában a lapban is, de főképpen a szembenálló irodalmi csoportosuláson belül óriási visszhangot keltett. A publikálás helye, a májusi fordulat megítélése („Nemes szándékkal lőtt […] Nem jött be”), a „rendcsinálás” ötlete, a refrén stb. mind vitatható tényezőnek bizonyult. 
   Ahhoz, hogy a mű jelentését és jelentőségét teljes egészében megérthessük, a XX. század elejének lengyel történelme mellett még néhány szempontot ismernünk kell.
   A vers megidézett központi alakja az apró termete miatt Rőfnyinek vagy Könyéknyinek (Łokietek) nevezett I. Ulászló király, aki majd kétszáz éves széttagoltság után, 1320-ban egyesítette újra Lengyelországot. A hagyomány szerint a váltakozó szerencsével folyó hatalmi harc egy időszakában Ulászló egy Krakkó közeli barlangban rejtőzött el (a Grota Łokietka néven ismert barlang ma is látogatható). 1936-ban azonban a politikai fiaskók sorozata után és a társadalmi megosztottság miatt már ez az emblematikus uralkodó sem megy semmire; igaz, meg is öregedett az évszázadok során.
   Az abszurditás, a nonszensz, a zeneiség és a „magas”, illetve „alacsony” témák keverése Gałczyński munkásságának fő ismertetőjegyei. A korban eleve meghatározó szerepet játszott a kabaré és a szatíra, a groteszk és a szürreális, Konstanty Ildefons mesternek azonban mindez a lételeme, személyiségének elválaszthatatlan része volt. A nonszensz angol mesterei minden bizonnyal nagy hatást gyakoroltak rá. A Varsói Egyetemen angol szakra járt, elhíresült dolgozatát állítólag egy teljességgel általa kitalált költőről, Morris Gordon Cheatsről [sic!] írta. A későbbiekben szívesen írt limerickeket (ez a kortársak, majd az utódok körében is népszerű tevékenység volt), más verseibe a vicc kedvéért olykor angol szavakat kevert. Ír rabtársától tudjuk, hogy a második világháborúban, a német hadifogolytáborban Gałczyńskinak két könyv segített a túlélésben: egy görög Biblia és Lewis Carroll verseskötete. A Szardellapaszta címadó refrénje egyébként, amely fontos funkcióval rendelkezik (súlytalanítja a komoly problémákat, zeneiséget és karaktert ad a versnek), nem is olyan abszurd, mint első hallásra gondolnánk. A kortársak értették, hogy az olcsó halétel a kor életszínvonalát, az átlagpolgár kulináris lehetőségeit jelképezi.
   A XIX. századi angol nonszensz és a kor jellemző műfajai mellett a versnek még egy másik irodalmi mintája is lehet, amely eddig mintha elkerülte volna a kutatók figyelmét. Az első és az utolsó versszak keretét leszámítva a vers tulajdonképpen szatirikus párbeszéd, és mint ilyen, az ókori és reneszánsz szatirikus párbeszédek XX. századi átlényegülése is lehet. Gałczyński a varsói egyetemen klasszika-filológiát is tanult; Lukianosz és Erasmus művei bizonyosan nem voltak előtte ismeretlenek¹. De lengyel földön is született olyan alkotás, amely ezeknél is közelebb áll a Szardellapasztához. Clemens Janicius (lengyelesen Klemens Janicjusz, vagy Janicki), a XVI. századi lengyel humanista költő művéről, az In Polonici vestitus varietatem et inconstantiam dialogus-ról (Párbeszéd a lengyel öltözet sokféleségéről és állhatatlanságáról) van szó. A verses dialógus egyik szereplője egy másik kiemelkedően fontos lengyel uralkodó, a grünwaldi csatát megnyerő Jagelló Ulászló, aki felkel sírjából, amikor a törökveszély már Lengyelországot is fenyegeti. A párbeszéd másik résztvevője a későbbi lengyel művészetben (Matejko, Wyspiański) emblematikussá váló udvari bolond, Stańczyk, aki Janicius kortársa volt. A mű látszólag a XVI. századi lengyel divat visszásságait figurázza ki, valójában azonban a korabeli politika keserű szatírája: a hős királynak az utódok elkorcsosulásával kell szembesülnie. A lengyel neolatin költők (Janicius, Kochanowski, Sarbiewski) egyes műveit a századfordulón a humanista gimnáziumokban is olvasták; Janicius költészetének kritikai kiadása 1930-ban jelent meg, így még a közvetlen hatás sem zárható ki teljesen.
   Piłsudski a függetlenség kikiáltásakor, majd a májusi államcsíny alkalmával is reménykedett abban, hogy az országban folyó ideológiai csatározások megszüntethetők. Gałczyński szavaival élve ez sem „jött be” a marsallnak, sőt, ma „a járvány csak terjed” (és itt nem a COVID-19-ről beszélünk). Ékes példája ennek a 2020 nyári lengyel elnökválasztási kampány és az ország mai megosztottsága, amely ezt a publikációt is ihlette.

Petneki Noémi

¹ Marta Wyka a költő irodalmi mintáiról írt monográfiájában (Gałczyński a wzory literackie. Warszawa 1970, 123, 131), megemlíti ugyan Erasmust, de csak futólag és általánosságban, a bahtyini karnevál- és vásáriság-koncepció, ill. a „bölcs bolond” toposz keretében. (Egyébként Janiciusnál is „bölcs bolond” – Morosophus – Stańczyk jelzője.)