Of Mans First Disobedience, and the Fruit

Of that Forbidden Tree, whose mortal tast

Brought Death into the World, and all our woe,

With loss of Eden, till one greater Man

Restore us, and regain the blissful Seat,                   5

Sing Heav’nly Muse, that on the secret top

Of Oreb, or of Sinai, didst inspire

That Shepherd, who first taught the chosen Seed,

In the Beginning how the Heav’ns and Earth

Rose out of Chaos: Or if Sion Hill                          10

Delight thee more, and Siloa’s Brook that flow’d

Fast by the Oracle of God; I thence

Invoke thy aid to my adventrous Song,

That with no middle flight intends to soar

Above th’ Aonian Mount, while it pursues              15

Things unattempted yet in Prose or Rhime.

And chiefly Thou O Spirit, that dost prefer

Before all Temples th’ upright heart and pure,

Instruct me,for Thou know’st; Thou from the first

Wast present, and with mighty wings outspread     20

Dove-like satst brooding on the vast Abyss

And mad’st it pregnant: What in me is dark

Illumin, what is low raise and support;

That to the highth of this great Argument

I may assert Eternal Providence,                           25

And justifie the wayes of God to men.

(26 sor)

Az ember legelső bünét, s a tiltott

fa gyümölcséből-kóstolást, amely

halált hozott e földre, kínt reánk,

s kivert az Édenből, míg egy különb

Ember megváltott, s visszahozta üdvünk,

zengd, Múzsa, ki a Hóreb, Sinai

titok-csucsán a Pásztort ihletéd, ki

tanította a Választott Magot,

mint lőn Ég, Föld a Zűrből; vagy ha Síon

hegy bűvöl és az Isten jóshelyénél

csörgedező Siloa habja, onnan

hívlak segélyemül merész dalomhoz,

mert épp nem átlag-szárnyalással indul

Aón-csúcsra, midőn prózába, rímbe

nem kísérlett vállalkozást kisért.

S te, Lélek, főleg Te taníts, ki jobban

becsűlöd minden templomnál a szűz,

igaz szívet, jelen voltál az első

időktől, s izmos szárnyadat kitárva

galambként kotlottál az Űr felett,

s termékenyítetted — világosítsd

elmém ködét, elestemből emelj,

védj, hogy a téma fenségéhez illőn

hirdessem az örök Gondviselést,

s embernek igazoljam Isten útját.

(25 sor)

Az ember első vétkét, és gyümölcsét

a tiltott fának, melynek ízlelése

a halált s a bajt hozta a világba

(mert elveszett az Éden – mígnem aztán

egy nagyobb ember nekünk visszaadta          5

s üdvös helyünkre visszaültetett):

ezt énekeld meg, Múzsa, ki a Hóreb

vagy Sinai[1] csúcsán titkosan sugalltad

a Pásztornak, hogyan tanítsa népét:

hogy kezdetben[2] mint jött elő a menny

s a föld a Káoszból. Vagy ha Sion[3]                 10

dombját te jobban szereted, s az Isten

szentélye mellett Siloám patakját,

hát onnan jöjj, segíts merész dalomnak,

mely nem akármilyen magasra készül:

Aón hegyénél följebb, elbeszélni,                  15

mit eddig nem próbált se vers, se próza.

És főleg te, Lélek, ki többre tartod

bármilyen templomnál a tiszta szívet,

taníts, hisz mindent tudsz! Te kezdetektől

jelen voltál, hatalmas szárnyaiddal                   20

galambként fedted be a Semmi mélyét,

s az megfogant. Ha van bennem sötétség,

világítsd be; emeld, ami alantas,

hogy megmutassam fennkölt tárgyamon

az örök Gondviselést, s indokoljam                25

az embereknek Isten útjait.

(27 sor)

Az ember első vétkét és a tiltott

fa gyümölcsét, amelynek gyilkos íze

a Halált hozta ebbe a Világba

az összes bajainkkal, és az Éden

elvesztését, mígnem egy nagyszerűbb

Ember meggyógyít és visszanyeri

a boldog székhelyet – ezt énekeld meg,

Mennyei Múzsa, aki azt a Pásztort

inspiráltad a Sinai vagy a Hóreb

felhőbe rejtett csúcsán, ki először

tanította a választott Magot:

kezdetben hogy emelkedett elő

a Káoszból a Mennyek és a Föld.

Vagy ha téged a Sion hegye inkább

gyönyörködtet, s a Siloám patakja

az Isten Legszentebb Szentélye mellett,

akkor onnan könyörgök, hogy segíts

vakmerő költeményemben, amely

nem átlagos repüléssel akar

szállni a Helikón fölé, miközben

olyan dologra tör, amit se versben,

se prózában senki meg nem kísérelt.

És legfőképp Te, Lélek, akinek

a tiszta és igaz szív kedvesebb

az összes Templomoknál, Te vezess,

mert nálad van a bölcsesség; jelen

voltál a kezdetektől, és hatalmas,

szétterjesztett szárnnyal – mint egy galamb –

ültél a képtelen Mélység fölött,

és megtermékenyítetted. Sugározd

a fényt arra, ami bennem sötét,

emeld fel és gyámolítsd, ami gyenge

és alacsony, hogy a nagyszerű téma

fenségéhez méltóan képviseljem

az Örök Gondviselést, s igazoljam

az embereknek Isten útjait.

(36 sor)

Az Ember törvényszegését, az elsőt,

s a tiltott Fa gyümölcsét, mely halállal

mérgezte létünk, s kínt szűlt, elveszítve

Édent, míg csak, megváltván, egy nagyobb

Ember vissza nem nyerte üdv-hazánkat, –

zengd, Égi Múzsa: Hóreb s Szinai

titkos ormán te ihletted a pásztort,

ki a választott népnek legelőször

hirdette, Ég s Föld hogyan tört ki egykor

a Kháoszból: vagy, ha jobban szereted

Siont s Sziloa vizét, mely egész az

Úr jóshelyénél csörög, akkor onnan

hívlak, hogy segítsd vakmerő dalom,

mert nem közepes szárnyon Helikonnak

fölébe tör, s oly céllal, amilyenre

próza vagy vers még nem vállalkozott.

S főképp te, Szellem, kinek templomoknál

becsűltebb az egyenes, tiszta szív,

te oktass, te mindent tudsz, te jelen

voltál, kezdettől; roppant szárnyaiddal

költő galambként ülted meg az Űrt,

s termővé tetted: mi bennem sötét,

világosítsd, mi lenti, óvd, emeld;

hogy tárgyam magasán védhessem az

Örök Gondviselést és igazoljam

emberek előtt Isten útjait.

(26 sor)

Az ember első vétkét s a tilos fa

Gyümölcsét, melynek vészes ízlelése

Halált hozott, s minden nyomort a földre,

Számkivetett Édenből, amíg egy

Dicsőbb ember megválta minket és

Az üdv hazáját visszaszerezé,

Zengd, égi Múzsa! Hóreb s Sinai

Rejtélyes ormán ki megihletéd

A pásztort, őt, ki első oktatá

Kezdetben a választott nemzetet,

Miként eredt ég s föld az ős Chaosból;

Vagy ha Sionnak bérce s Siloa

Patakja, mely az Isten jóshelyénél

Csörg, kedvesebb lakod, onnét hilak le:

Ihlesd merész dalom’, mely nem középes

Röptébe’ szállni vágy Aonnak orma

Felett, midőn prózába’, rímbe’ még

Meg nem dalolt dolgokat énekel.

S főkép te, Lélek, kinek kedvesebb

Tiszta s igaz sziv minden templomoknál,

Taníts; te bölcs vagy és jelen valál

Kezdetbe’ már s hatalmas szárnyaid’

Kibontva, mint fészkében a galamb,

Ültél a mérhetetlen űr felett

S termővé tetted. Bennem a homályt

Világosítsd, gyámold, emeld a gyarlót,

Hogy nagy tárgyamhoz illőn védni tudjam

Az örök Gondviselést s igazolni

Emberek előtt Isten útjait.

(29 sor)

1904: 2. vészes ízlelése > gyilkos ízlelése

24–26: Hogy e nagy tárgynak fenségéhez illőn

            Védhessem az örök Gondviselést,

            És igazolni tudjam emberek

            Szemeiben Istennek útait.
(30 sor)