A háború utáni osztrák líra jelentős alkotójának 1953-as proklamációja először olvasható magyarul Farkas Péter fordításában.
H. C. Artmann
A poétikai aktus nyolcpontos proklamációja
(Acht-Punkte-Proklamation des poetischen Actes)
Létezik egy megcáfolhatatlan mondat, mégpedig az, hogy az ember költő lehet anélkül, hogy valaha leírna vagy kimondana egyetlen szót is. Ennek feltétele azonban az a többé-kevésbé megformálódó óhaj, hogy költőien akarunk cselekedni. Maga az így végrehajtott alogikus gesztus merő szépség, akár költemény is lehet. A szépség fogalmát persze tágan kell értelmeznünk.
1.
A költői cselekedet az a költészet, amely minden közvetítést elutasít, így az élőbeszédet, a zenét és az írást is.
2.
A költői cselekedet a tiszta költészet kedvéért költészet. Tiszta költészet, és nem törekszik elismerésre, dicséretre vagy kritikára.
3.
Egy költői cselekedet talán csak véletlenül válik nyilvánossá. Ez azonban száz esetből legföljebb egyszer fordul elő. A cselekedetet – tekintettel szépségére és tisztaságára – már eleve nem szabad a publikusság szándékával végrehajtani, mert a szív és a pogány szerénység megnyilvánulása.
4.
A költői cselekedet tudatos rögtönzés, és teljesen más, mint egy puszta költői helyzet, amely nem igényli a költőt. Költői helyzetbe bárki kerülhet, anélkül hogy tudatában lenne ennek.
5.
A költői cselekedet a póz legnemesebb formája, minden hiúságtól mentes, teli derűs alázattal.
6.
A költői cselekedet legtiszteletreméltóbb mesterei közé tartozik a sátáni-elégikus C. D. Nero, és mindenekelőtt a mi urunk, a bölcs-emberséges Don Quijote.
7.
A költői cselekedet anyagi szempontból tökéletesen értéktelen, ezért soha nem fertőzheti meg a prostitúció bacilusa. Tisztaságából adódóan eleve nemes.
8.
Az emlékezetünkben megőrzött költői cselekedet azon kevés kincsek egyike, amelyet valóban kiszakíthatatlanul hordunk magunkban.
Farkas Péter fordítása
Az eredeti szöveg itt olvasható.