Hátha, igazából
Billy Collins: Bevezetés a költészetbe

A költészet egy szép dolog. Fontos anyagokról tesz állításokat. (Mármint, hogy azok az anyagok fontosak, melyekről a költészet állításokat tesz.) Meg akarom tehát érteni a költészet állításait. Hátha kiderül, igazából mit jelent. De hogyan is jó ezt csinálni. Mások mit mondanak. Hogyan kell bánni a költészettel. Van vers, ami éppen erről szól. Hogy hogyan is lehetne. (Ebből is látszik, hogy a vers, annak az olvasása fontos, nagyon fontos anyag.)

Az, aki ebben a versben beszél, úgy tűnik, költészeti tanácsadó. Hozzánk beszél, de nem rólunk. Olyanokról beszél, akik ezt a verset szintén most olvassák, akkor, amikor mi, mégsem mi vagyunk ők. Mert mi értünk a versek megértéséhez. Azok a jelenbeli, másik olvasók viszont nem. Róluk beszél nekünk a költészeti tanácsadó. Megkéri őket erre-arra, elmond nekik ezt-azt, hogy tudják, a saját tapasztalatai alapján ő mit szeretne.

A versben, különös módon, nem szerepel az ’olvasás’ szó. A versben a ’vers’ szó szerepel, és néhány tanács a vers javasolt használatáról. A tanácsadó szerint meg kellene fogni a verset, és úgy kellene beletartanunk a fénybe, mint egy színes diát. A vers később kaptár lesz, arra kellene rátapasztani a fülünket. Labirintus a vers, figyeljük, hogyan jut ki belőle az egér. A vers sötét szoba, tapogassuk ki benne a villanykapcsolót. A vers a víz szélesen elterülő felszíne: vízisízzünk rajta, és közben integessünk bátran, ott áll a parton, a szerző nevének. Dia, kaptár, labirintus, szoba, a víz felszíne és, bizony, a szerző neve. Nézd, hallgasd, figyeld, tapogasd, hasítsd, kommunikálj: ezt csináld a verssel. Nézegesd, hallgasd jól meg, figyeld benne az egeredet, gyújts benne fényt, hasítsd fel, és integess a szerzője nevének. Sokszor olvasd el magadban a vers szövegét. Olvasd fel a verset magadnak hangosan, hogy meghalljad, hogyan szól. Ha nem érted a verset, küldd bele egérke-ötletedet, lássad, hogyan boldogul. Ha pedig érted, ha megérteni vélet az egész verset, szembesítsd vele a te jelentésedet, hátha az egészet megvilágosítja. Nem kell a vers mélyére hatolnod, elég, ha a csillogó felszínén elboldogulsz. És hát ott van valahol a vers szerzője is, vagy legalább a neve, hiszen a szerző talán csak egy név. Ne légy vele elutasító: integess neki. Talán az is segít.

A vers azonban a jelenbeli másik olvasók számára sajnos nem dia, nem kaptár, nem útvesztő, nem szoba, nem tó, és talán szerzője sincs. A vers az ő számukra egy ember. Egy ember, aki a foglyuk. Foglyul ejtették, mert szerintük valami rosszat csinált. Ők pedig hozzákötözik egy székhez, kínozzák, locsolócsővel ütlegelik, hátha kiderül, igazából mit jelent. Ezt akarják azok a jelenbéli másik olvasók. Hiába a tanácsok, ők semmi mást nem akarnak. Csak visszacipelni a verset a játék világából oda, ahol ‒ a játékon innen és túl ‒ az igazság uralkodik, az a fehér és rettenetes.

Diakép, méhkaptár, labirintus, szoba, vízfelszín, szerzőnév. Nézz, hallgass, figyelj, tapogass, hasíts és kommunikálj. Megértettük. Be is véstük. De mi sem ezt csináltuk. Helyette aláhúztunk, megfeleltettünk, lefordítottunk, rövidre zártunk, siettünk. Ezt csináltuk mi. Nem játszottunk. Igyekeztünk átcipelni az egészet az igazságba. Hátha, igazából.

Mi magunk vagyunk az a másik, keményen és igazságosan vallató jelen.

Engedd szabadon a foglyot. Gyere vissza, játszani. Gyertek.

Billy Collins

Bevezetés a költészetbe
(Introduction to Poetry)

Megkérem őket, fogjanak egy verset
és úgy tartsák a fénybe,
mint egy színes diát,

vagy, akár egy kaptárra, tapasszák rá fülüket.

Azt mondom, dobjanak egy egeret a versbe
és figyeljék, hogyan próbál kijutni,

vagy lépjenek be a vers szobájába
és tapogassák ki a villanykapcsolót.

Azt szeretném, hogy vízisível hasítsák
át a vers felszínét, s integessenek
ki a partra a szerző nevének.

De nem akarnak semmi mást,
csak egy székhez kötözni a verset,
hogy kínzással bírják vallomásra.

Egy slaggal kezdik ütlegelni,
hátha kiderül, igazából mit jelent.

Krusovszky Dénes fordítása

A vers eredetiben itt olvasható.
A magyar fordítás eredetileg a Kalligram, 2007. márciusi számában jelent meg.