Idén ősztől új professzora lesz a költészetnek az Oxfordi Egyetemen, a hajrába forduló kampány pedig kezd elmérgesedni.

Kisebb nyilatkozatháború van kialakulóban az oxfordi költői professzúra körül – írja a The Guardian. A poszt, ami hagyományosan a világ egyik legmagasabb presztízsű állása, amit csak költő megkaphat (Nagy-Britanniában egyedül az udvari költő pozíciója számít magasabbnak ennél), korábban is számos vitát és botrányt generált, s úgy látszik, ez idén sem marad el. Az Oxfordi Egyetem jelenlegi költészeti professzora, Geoffrey Hill októberben vonul vissza, a helyére pedig öten pályáznak, de közülük ketten számítanak befutónak: a Nobel-díjas nigériai Wole Soyinka, és az egyik legnépszerűbb kortárs angol költő, Simon Armitage. Az egyetemi közvélemény jobbára Soyinkát tartja esélyesnek, ugyanakkor Armitage támogatói (és elsősorban a korábban Soyinkát, most Armitage-ot segítő Melvyn Bragg) erős kampányba kezdtek, mondván a nyolcvan éves Nobel-díjas költő túl idős és túl elismert (tehát túl elfoglalt is) ehhez az álláshoz, ráadásul elfelejtett nyilatkozatot tenni terveiről. Soyinka a vádakat visszautasítja, a tervek felvázolásának elmaradását pedig azzal magyarázza, hogy minden figyelmét a nigériai elnökválasztás kötötte le. Armitage, mint mondta, elsősorban a 21. század kihívásaira igyekezne professzorként figyelni; a költészet lehetőségeire az internet térnyerése, az olvasási szokások változása, és a könyv mint médium átalakulásának körülményei közepette.

Az egész történetnek az ad némi pikantériát, hogy épp a vita leghevesebb napjaiban került elő egy eddig publikálatlan levél Pilip Larkintól. A híresen társaságkerülő Larkin ebben visszautasítja a felkérést, hogy jelöltesse magát a posztért, mint írja, egyetlen előadást tartott eddig az életében, és azt is utálta. Majd hozzáteszi: „az én elképzelésem a földi pokolról (leszámítva a fizikai fájdalmat, de abban nem vagyok biztos, hogy ez akár ebből az ügyből is leszámítható-e) egy irodalmi fogadás, és az a nyugtalanító érzésem van, hogy ez a poszt rengeteg sherry-koccintást hozna magával csupa fontos emberrel”. Larkin ez után az 1968-as eset után 1972-ben még egyszer visszautasította a felkérést, ahogy 1984-ben az udvari költő pozícióját is.

Az Oxfordi Egyetem költészeti professzorának egyébként igen szabad mozgástere van, ami a feldolgozandó témákat illeti, tulajdonképpen bármivel foglalkozhat, ami költőként őt érdekli, és az idővel is gazdagon bánhat: mindössze három előadást kell tartania egy évben. A most leköszönő Hill előtt többek között Seamus Heaney, Matthew Arnold (ő tért át a latinról az angol tanítási nyelvre), W. H. Auden és Robert Graves is betöltötték ezt a posztot. A végső győztest az öregdiákok választják majd ki (bárki, aki Oxfordban végzett, szavazhat) június 8. és 17. között.