Egon Bondy (1930-2007)

Író, költő, filozófus, ellenzéki guru, énekes, élő legenda volt. Hrabal közeli barátja az 50-es években. A Gyöngéd barbár c. regényben saját nevén szerepel. Mikor talán a kilencvenes évek végén Budapesten járt, és azt kérte, vigyem el valami irodalmi társaságba, a sárvári kör Keményéknél levő összejövetelére hívtuk el, ahol az egyik vendég, Hrabal nagy rajongója, nem akart hinni a fülének, hogy valóban Egon Bondyhoz van szerencséje, mert őt fikciónak hitte. Olyan ez nekem, mondta, mintha Raszkolnyikovval találkoznék. Egyébként a Bondy művésznév, eredeti neve: Zbyněk Fišer. Módszeres filozófiatörténetet is írt, külön köteteket szentelve az indiai és a kínai filozófiának. Ebből is látszik, hogy gondolkodása lázadó, de lázadása elsősorban nyitottságában nyilvánul meg. Nem volt hajlandó az európai kultúrkörbe bezárkózni, filozófiatörténete egyéni hangú világ-filozófia-történet. Ötvenes években írt karcos, szemtelen, direkten aktualizáló és politikai versei az underground élvonalában jelölték ki a helyét. A 70-es években a prágai Nerudován levő lakása a fiatal ellenzékiek, írók és zenészek találkozóhelye lett, fontos szerepe volt a két Topol testvér (az író, Jáchym és a zenész, Filip) életében, afféle inspiráló példaképként. Utolsó lázadásainak egyike, hogy a rendszerváltás után Pozsonyba költözött. Ott is halt meg. Magyarul az Akhilleusz és a teknőc c. kortárs cseh és morva költőket bemutató antológiában olvashatók versei (Jelenkor, 1996).