César Calvo (Majtényi Zoltán fordítása)

Mert én a te véred vagyok.
Csikorgó emléke szállodai délutánoknak,
ahol narancsvirágos a törülköző, s az a fintor,
amellyel a szomjúság kicsordítja a rézkancsókat.
S te vagy az esztendők távoli ügetése, te vagy,
aki megállítja, aki bezúdítja
szobámba az éjszakák folyóit.

César Calvo: Távollétek és késedelmek III. (Majtényi Zoltán fordítása)

Kurt Schwitters (Kappanyos András fordítása)

“A különbség Hannover és Anna Blume között annyi, hogy az Annát oda-vissza lehet olvasni, a Hannovert viszont leginkább csak elölről.”

Kurt Schwitters (Kappanyos András fordítása)

Rita Degli Esposti (Szkárosi Endre fordítása)

“hónapok óta az egyetlen
érdekes hír a híradóban:
olybá tűnik, hogy a sünök
idő előtt kibújtak
a letargiából, Toscanában”

Rita Degli Esposti (Szkárosi Endre fordítása)

Roberto Bolaño (Kemény Lili fordítása)

Mentem, pedig a félelemtől
csikart a hasam és zúgott a fejem;
azt hiszem, a holtak jeges szele fújt keresztül.

Roberto Bolaño (Kemény Lili fordítása)

Margaret Atwood (Imreh András fordítása)

“kinézek rád: mint fák vagy mondatok,
véletlenszerű vagy a téli konyhában,
belém jutsz, kikopsz, idővel eltűnsz”

Margaret Atwood (Imreh András fordítása)

Pablo Neruda (Tótfalusi István fordítása)

“kétszeresen is szép
a szép
és a jó kétszeresen
is jó,
ha egy pár gyapjú-
zokni forog szóban
télvíz idején.”

Pablo Neruda (Tótfalusi István fordítása)

Ulla Hahn (Tandori Dezső fordítása)

“Szavaimat kihuzigáltam
magamból míg
ott hevertek
pőrén lélegezve
a nyelvem alatt.”

Ulla Hahn (Tandori Dezső fordítása)

Derek Mahon (Fodor András fordítása)

“Béklyótlan kézből nyílhat csak a vers,
ám rejtett forrásként, a szív segít.”

Derek Mahon (Fodor András fordítása)

Pia Tafdrup (Sulyok Vince fordítása)

“a zöld szín alatt
mindenre rálelek 

arcod világlik
a vonásai élesek”

Pia Tafdrup (Sulyok Vince fordítása)

Guillaume Apollinaire (Vas István fordítása)

Ó én elhagyott ifjuságom
Mint egy füzért hervadva látom
Új évszak áll be hirtelen
Gyanú csömör és félelem

Guillaume Apollinaire (Vas István fordítása)

W. H. Auden (Gergely Ágnes fordítása)

Akár a többi szökevény,
akár a számtalan virág ki sose számol,
s a vadak kikben emlék nem világol:
mindannyiunk a Mában él.

W. H. Auden (Gergely Ágnes fordítása)

Rolf Jacobsen (Sulyok Vince fordítása)

Éjjel, mikor a zenekarok mind hazamennek,
s a dobok is fáradtak már dobolni,
az útmenti fák úgy magaslanak, mint
a csönd kapui, roppant gyertyatartók
a mindenség gótikus katedrálisaiban.

Rolf Jacobsen (Sulyok Vince fordítása)

Delmore Schwartz (Somlyó György fordítása)

költészet nélkül a valóság néma és zűrzavaros;
bárdolatlan, mint a mennydörgés pompázatos bombasztjai;
ékesszólása közel jár az óceán szakadatlan szónoklatához;
mert költészet nélkül a valóság fénye és dicsősége
eloszlik, mint az alkony vörös operái,
      a kék folyók s a hajnal ablakai.

Delmore Schwartz (Somlyó György fordítása)

Octavio Paz (Somlyó György fordítása)

Szakadatlanul a vadállat hasában forgolódunk, a kő hasában, az idő hasában. Találjuk meg a kijáratot, a költeményt.

Octavio Paz (Somlyó György fordítása)

Eva Strittmatter (Hajnal Gábor fordítása)

Eva Strittmatter
Tavaszszagot érzek

Zöld szelete októbernek,
egyik este: zöld a fény.
Fák tombolnak cinóberben.
Madárzöld leng könnyedén,
átkúszott ezernyi résen.
Dér. Üvegszél. Mind igaz.
Mégis tavaszszagot érzek
s hajam zöldet illatoz.

Hajnal Gábor fordítása

Charles Simic (Szilágyi Mihály fordítása)

Sötétedett. Érződött valami
Nagyon szavak előtti:
A pásztorok estebédje…
A tünékeny fehérség a fák között…
A múlandót fülelő öröklét.

Charles Simic (Szilágyi Mihály fordítása)

Nâzım Hikmet (Somlyó György fordítása)

ha minden, minden hazudik
a két kezeteken kívül –
csak azért van, hogy mint a sár, alázatos
legyen a kezetek és vak, mint a sötétség,
és együgyű legyen, mint a juhászkutya,
hogy fel ne lázadjon a kezetek.

Nâzım Hikmet (Somlyó György fordítása)

Blaga Dimitrova (Székely Magda fordítása)

Enyém volt

Enyém volt a tenger és a rettegés a mélytől.
Enyém volt a napsütés és a rettegés a sötéttől.
Enyém volt a hegygerinc és a rettegés a pusztaságtól.
Enyém volt a szerelem és a rettegés a kudarctól.
Enyém volt a van és a rettegés a nincstől.
Enyém most a nem-rettegés-ama-semmitől.

Blaga Dimitrova (Székely Magda fordítása)

Vesna Parun (Fenyvesi Ottó fordítása)

Változtasd szívét virággá ó, éj
a közöny magas bércén,
ahol már nem érik el könnyeim,
az algák sós ízével keverve.

Vesna Parun (Fenyvesi Ottó fordítása)

Francis Picabia (Szegi Pál fordítása)

Dada csókot szór a vizbe, és a csókja összekapcsolja a vizeket a tüzzel.
Dada Tristan Tzara.
Dada Francis Picabia.
Dada minden, mert a tiszta szellemet szereti, a lehulló estét, a suhogó leveleket, az egymás karjába szorult szeretőket, kik elveszejtődve isszák a Szerelem és Szépség kettős, örökös forrását.

Francis Picabia: Vers (részlet, Szegi Pál fordítása, MA, 1925/1-2)