Vesna Parun (Fenyvesi Ottó fordítása)

Változtasd szívét virággá ó, éj
a közöny magas bércén,
ahol már nem érik el könnyeim,
az algák sós ízével keverve.

Vesna Parun (Fenyvesi Ottó fordítása)

Francis Picabia (Szegi Pál fordítása)

Dada csókot szór a vizbe, és a csókja összekapcsolja a vizeket a tüzzel.
Dada Tristan Tzara.
Dada Francis Picabia.
Dada minden, mert a tiszta szellemet szereti, a lehulló estét, a suhogó leveleket, az egymás karjába szorult szeretőket, kik elveszejtődve isszák a Szerelem és Szépség kettős, örökös forrását.

Francis Picabia: Vers (részlet, Szegi Pál fordítása, MA, 1925/1-2)

John Ashbery (Krusovszky Dénes és Lanczkor Gábor fordítása)

Mi egész volt, darabjai hullnak,
S már nem tudja, hogy tudta, csak
Itt-ott, az emlékezés hideg
Zsebeiben, suttog időtlenül.

John Ashbery: Önarckép konvex tükörben (Krusovszky Dénes és Lanczkor Gábor fordítása, megjelent: Tiszatáj, 2017/2)

Maria Laina (Pávai Patak Márta fordítása)

nincs egyebünk, csak az erős, tiszta örökkévalóság,
mely nem fáraszt, néha azért mégis fáj az ember szeme.

Maria Laina (Pávai Patak Márta fordítása)

Czesław Miłosz (Weöres Sándor fordítása)

Amit itt dadogok, nem költészet.
Verset írni csak ritkán s kelletlen szabad, 
elbírhatatlan kényszer alatt, abban a reményben, 
hogy jó és nem rossz szellemek eszközei vagyunk.

Czesław Miłosz (Weöres Sándor fordítása)

Ellen Niit (Rab Zsuzsa fordítása)

Engem
szótagonként írt meg a nyár.
Ami rímre íródott, nem zeng rímtelenül.

Ellen Niit (Rab Zsuzsa fordítása)

Noémia de Sousa (Tóth Éva fordítása)

nem vagyok más mint egy húsból való kürt
melybe belefagyott Afrika lázadásának
reménytől harsogó szava.

Noémia de Sousa (Tóth Éva fordítása)

Matej Bor (Csuka Zoltán fordítása)

Átkelt a vándor az atomkoron,
és egy emberrel találkozott,
aki széjjelszedte a lelkét,
széjjelszedte, de összerakni már nem tudta.

Matej Bor (Csuka Zoltán fordítása)

Philip Larkin (Imreh András fordítása)

Egy nyári nap, akár a bélyeg:
Teljes boldogság nyomata,
S én, nem bírván el e világot,
Homályosabb, gyávább, szegényebb
És helyénvalóbb őszre várok. 

Philip Larkin (Imreh András fordítása)

Ernst Jandl (Eörsi István fordítása)

vannak
költők, akik mindenféléket mondanak, és mindig
ugyanúgy. ez a lehetőség sosem izgatta; mert
végülis csak egyvalamit mondhatunk; ezt azonban
újra és újra, és mindig újféleképpen.

Ernst Jandl (Eörsi István fordítása)

Mariana Marin (Boér Péter Pál fordítása)

Már nem vagyok hajlandó a valóság arcába nézni.
Csak ezt a verset cipelem karomban,
ami bűzlik – döglött kutya.
Rácsapok és húsdarabok
ugranak ki ocsmány kacajából.

Mariana Marin (Boér Péter Pál fordítása)

Rita Dove (Orbán Ottó fordítása)

Én ebben a versben kicsi akarok lenni,
szellemváros
a szándékok világtérképén.

Rita Dove (Orbán Ottó fordítása)

Léopold Sédar Senghor (Végh György fordítása)

Ó, lány, rögzítsd az időbe szobor-mozdulatod, – dermedjen
meg a játékotok és elefántcsont nevetéstek, ó, ifjak.

Léopold Sédar Senghor (Végh György fordítása)

Dino Campana (Eörsi István fordítása)

este a szív csalárd tavaszba térne

Dino Campana (Eörsi István fordítása)

Sophia de Mello Breyner Andresen (Bernát Éva fordítása)

Egész bensőm kifelé fordított figyelem
Létem azt a mondatot
Hallgatja mely dologról dologra haladva
Szótagonként vési be írását a térbe s az időbe

Sophia de Mello Breyner Andresen (Bernát Éva fordítása)

Nicanor Parra (Majtényi Zoltán fordítása)

Mint bizonyítást nyert, a modern világ művirágokból áll,
s halálhoz hasonlatos üvegburák alatt tenyésztik őket.

Nicanor Parra (Majtényi Zoltán fordítása)

Denise Levertov (Takács Zsuzsa fordítása)

Emlékszem, álmomban nemrég megszólított a hang:
„Teremtse meg a művész önmagát,
vagy szülessen újra!”

Denise Levertov: Borisz Paszternak emlékére (Takács Zsuzsa fordítása)

Michael Donhauser (Szijj Ferenc fordítása)

A pusztulás hozta létre ezt a fegyvergyűjteményt, egy olyan fából, mely fegyverkészítésre minden másnál kevésbé alkalmas.

Michael Donhauser (Szijj Ferenc fordítása)

Tristan Tzara (ford. Kálnoky László)

mifelénk lángra gyúlnak az ingaórák virágai és a madártollak körülveszik a fényt
távoli kéntől sárga reggeleken a tehenek a sós liliomokat nyaldossák

Tristan Tzara (ford. Kálnoky László)

Nádas Péter: Achimének

miért olvasok én idegen verseket
mi másért
minden ünnepélyességtől mentes meghívás ez
amit nem tud nem elfogadni az ember

Nádas Péter: Achimének (részlet, in: Joachim Sartorius: Egykor voltak)