W. S. Merwin (Mohácsi Balázs fordítása)

Tanú

El akarom mesélni milyenek
voltak az erdők

Elfeledett nyelven
kell majd beszélnem

W. S. Merwin

(Mohácsi Balázs fordítása)

 

Kenah Cusanit (Székely Örs fordítása)

“mélység nélküli
halakra látunk rá, elődökre, akik elbújtak
(az inkák elől, háromezernyolcszáz méteren tengerszint
felett, körbeutazgatva a kákaszigeteket). amúgy
nyelvi tapintat-érzelgősség, kronográf tétlenség, satöbbi.
azt mondják a múlt előttünk, a jövő mögöttünk.
egy mondat vagy betűrezervátum, Kordillerák vidéke.”Kenah Cusanit: 2017 (Székely Örs fordítása)

Antoni Pawlak (Csordás Gábor fordítása)

igyekszem nem gondolni rád
noha az emlékezet
nem engedelmes eszközöm
munkába vettem magam
a képzelet makacs agyagját
sivataggá döngölöm magam körül

Antoni Pawlak

Levél haza (Csordás Gábor fordítása)

Nagyvilág 1988/3

William Carlos Williams (Kodolányi Gyula fordítása)

“Tökéletes hullám nincs –
Amit írsz, eltévesztett
szavak és hibás mondatok
tengere.”

William Carlos Williams: Tél jövetele (Kodolányi Gyula fordítása)

Raša Livada (Veress Miklós fordítása)

“Szökhet bármi magasra,
perzseli fészkének füstje a madarat.”

(Veress Miklós fordítása)

Ingeborg Bachmann (ford. Márton László)

“Ha kő gördül, ha galamb tolla rezzen,
talán egyszer magamra ismerek.
Egy szó hiányzik! Magam hogy nevezzem,
ha nem akarom, hogy másik nyelvben legyek?”

Ingeborg Bachmann: Hogy nevezzem magam? (ford. Márton László)

Ruth Blumert (Uri Asaf és Marno János fordítása)

Oda születni, ahol másféle a szorongás,
már nem lehet.
Marad az esély, hogy szembenézzek evvel,
és lássam, az előttünk halomban álló köveket,
a romokat,
az üvegszilánkokat,
a szögesdrótokat,
a zsákutcákat,
s a nyakatekert törvények
gonoszan villanó tekinteteit.

Elszegényedünk, kiüresedünk,
beérjük a puszta léttel.
Meghitt szorongásunk a vigasz.

Ruth Blumert: Szembenézni

(Uri Asaf és Marno János fordítása)

Maria Luisa Spaziani (ford. Franyó Zoltán)

Maria Luisa Spaziani

Szeles esték antik földemen,
ahol a sólyom lecsap a levegő tárnáiba,
az egyik és a másik harangtorony között.
Esték, a láthatatlan bodzafa áradatától,
kis falak üvegeitől meghatottan,
az utolsó napfénytől lángra gyúlva, ahol
valamilyen íz, nem tudom, milyen,
rekedt meg a téglákon és a havon.
Kedvem támad letépni mindnyájatokat, ó ti
időmtől ittas, lombja-fosztott hangok,
lassan elvenni a tél száraz koronájából,
és megint fölépíteni zenébe, szavakba
egy örökös fatörzsön.

Költészet

(Franyó Zoltán fordítása)

Antonio Machado (Illyés Gyula fordítása)

Őrszelleme e tájnak véres és vérre szomjas:
mikor az esti dombok sötétre komorulnak,
fölmagasul egy íjász körvonala, hatalmas
árnyalakja egy roppant, nyíllövő kentaurnak.


Ó, mennyi harci fönnsík, mennyi aszkéta puszta!
– nem e földön virágzott a bibliai éden –
sasok otthona, bolygónk mostoha, néma zugja:
Kain hazátlan lelke szálldossa át sötéten.

Spanyol vidék

Antonio Machado (Illyés Gyula fordítása)

Olav H. Hauge (Székely Magda fordítása)

“A hegyomlás alatt laksz.
És tudod is.
És beveted a földet,
jársz-kelsz az udvaron,
hagyod, hadd játsszanak arra a gyerekek,
este lefekszel,
mintha nem volna így.”

Olav H. Hauge: A hegyomlás alatt (Székely Magda fordítása)

Petri György

Jó volna Mallarmét fordítani,
de közben folyton azon morfondírozok, hogy
én tulajdonképpen
első osztályú utas akartam lenni,
nyugszékből nézni a foszló habokba,
tartozások és hozzátartozók
nélkül, ehhez képest nincs mit ennem,
és ami még rosszabb, mások etetnek
(bár ez hiú beszéd, és lehet, hogy az volna még rosszabb,
ha mások sem etetnének, így mégiscsak megvan mindenem,
mint ezeknek az ocsmány balkáni gerléknek
az udvaron), ezek a gondolatok azonban elvonnak
Mallarmétól, pedig nagyon jól lehet Mallarmét
fordítani egy másik életben
(oly napsütötte minden másik élet),
ahol Mallarmét fordítanak, nem ismerik
az evilági komor teleket.

(Petri György: Jó volna Mallarmét fordítani)

Oszip Mandelstam (Pór Judit fordítása)

“Harcos légiókba kötöztük
az égi fecskesereget
a napot most nem látni köztük,
mozog a lég, él, csicsereg;
háló fölébe szürke köd gyűlt,
nem látni a napot, s a föld lebeg.”

Derengő szabadság

Oszip Mandelstam (Pór Judit fordítása)

Adrienne Rich (Mezey Katalin fordítása)

Életét kezdő asszony vagyok, van bizonyos erőm,
de ezt az erőt olyan hatalmak korlátozzák
szigorúan, akiknek arcát ritkán látom.
Életét kezdő asszony vagyok,
aki fekete Rolls-Royce-ban, halott költőjével
keresztülhajt a szürkület és a tövisek tájképén.
Asszony bizonyos küldetéssel,
aki – ha a betűnek engedelmes – életben marad.

Asszony egy párduc idegrendszerével

Adrienne Rich (Mezey Katalin fordítása)

Helga M. Novak (Tandori Dezső fordítása)

 és hónaljadban a szőr
sós ízű izzadságízű
te – kedvesem – és csak te
a hasítékokban te égsz

sík-csillogás fut végig a karjaidon

Helga M. Novak (Tandori Dezső fordítása)

 
 

Matthew Sweeney (Mesterházi Mónika fordítása)

Akkor kiköltöztem a ház mögé,
egy tölgyfaágra. Innen láttam, ahogy
kocsiba ül, munkába megy. A varjúléttől
nem kívántam kevésbé, pláne ha
abba a rövid cuccba bújt, amit
Berlinben vettem neki. Nem tudom,
észrevett-e. Nem láttam, hogy fölnézne.
Láttam viszont távozni a könyveimet.

Matthew Sweeney (Mesterházi Mónika fordítása)

Kajetan Kovič (Lator László fordítása)

“Ország a világ túloldalán.
Levegő. Könnyü árnyék.
Megvalósítatlan terv. Magány.
És lángol. S egyre vár még.

Semmi. És minden egyszerre csak.
Lehetetlenbe vetve.
Történet: lesz vagy létlen marad.
De történni szeretne.”

Kajetan Kovič (Lator László fordítása)

Wisława Szymborska (Kerényi Grácia fordítása)

“Semmi sem állatibb
a Nap harmadik bolygóján, mint a tiszta lelkiismeret.”

Wisława Szymborska (Kerényi Grácia fordítása)

Donald Hall (Gyukics Gábor fordítása)

Donald Hall
Fehér almák

amikor az apám már halott volt
hangjával
fülemben ébredtem
felültem az ágyban

visszafogtam lélegzetem
és a sápadt zárt ajtóra meredtem

fehér almák és a kő íze

ha újra szólítana
felölteném kabátom és sárcipőm

Gyukics Gábor fordítása

Guillaume Métayer (Kemény István fordítása)

Vajon arról a lustaság tehet, hogy Párizsban csak az életünk képez költészetet?
Hogy a város látványa elfeledteti, hogy nem tesz költővé egyetlen cigi.

Guillaume Métayer (Kemény István fordítása)

César Calvo (Majtényi Zoltán fordítása)

Mert én a te véred vagyok.
Csikorgó emléke szállodai délutánoknak,
ahol narancsvirágos a törülköző, s az a fintor,
amellyel a szomjúság kicsordítja a rézkancsókat.
S te vagy az esztendők távoli ügetése, te vagy,
aki megállítja, aki bezúdítja
szobámba az éjszakák folyóit.

César Calvo: Távollétek és késedelmek III. (Majtényi Zoltán fordítása)