Már nem vagyok hajlandó a valóság arcába nézni.
Csak ezt a verset cipelem karomban,
ami bűzlik – döglött kutya.
Rácsapok és húsdarabok
ugranak ki ocsmány kacajából.

Mariana Marin (Boér Péter Pál fordítása)

Én ebben a versben kicsi akarok lenni,
szellemváros
a szándékok világtérképén.

Rita Dove (Orbán Ottó fordítása)

Ó, lány, rögzítsd az időbe szobor-mozdulatod, – dermedjen
meg a játékotok és elefántcsont nevetéstek, ó, ifjak.

Léopold Sédar Senghor (Végh György fordítása)

este a szív csalárd tavaszba térne

Dino Campana (Eörsi István fordítása)

Egész bensőm kifelé fordított figyelem
Létem azt a mondatot
Hallgatja mely dologról dologra haladva
Szótagonként vési be írását a térbe s az időbe

Sophia de Mello Breyner Andresen (Bernát Éva fordítása)

Mint bizonyítást nyert, a modern világ művirágokból áll,
s halálhoz hasonlatos üvegburák alatt tenyésztik őket.

Nicanor Parra (Majtényi Zoltán fordítása)

Emlékszem, álmomban nemrég megszólított a hang:
„Teremtse meg a művész önmagát,
vagy szülessen újra!”

Denise Levertov: Borisz Paszternak emlékére (Takács Zsuzsa fordítása)

A pusztulás hozta létre ezt a fegyvergyűjteményt, egy olyan fából, mely fegyverkészítésre minden másnál kevésbé alkalmas.

Michael Donhauser (Szijj Ferenc fordítása)

mifelénk lángra gyúlnak az ingaórák virágai és a madártollak körülveszik a fényt
távoli kéntől sárga reggeleken a tehenek a sós liliomokat nyaldossák

Tristan Tzara (ford. Kálnoky László)

miért olvasok én idegen verseket
mi másért
minden ünnepélyességtől mentes meghívás ez
amit nem tud nem elfogadni az ember

Nádas Péter: Achimének (részlet, in: Joachim Sartorius: Egykor voltak) 

A művészet hajszálvékony fonállal
köti össze a szétnyílt hidakat.
Hogy mérkőzni próbáljunk a halállal,
nincs másunk, művészet, csak te magad.

Haldokolván megifjodnak a költők.
Csak a hitványakon úr a halál.
A költő holtan kezd új emberöltőt,
melyben műve örök időkig áll.

Jevgenyij Jevtusenko (Tandori Dezső fordítása)

És a szavak pedig elbitangolnak
a szájtól,
új szájra sóvárogva.

Jehúdá Ámíháj (ford. Csoóri Sándor)

Egyik szem néz,
a másik érez.

Paul Klee: A nagy állatok asztalnál búslakodnak (ford. Károlyi Amy)

idegesítően nedves közöttük minden
itt már egyáltalán nem lehet lélegezni
részegen felborzolt tollal egy rozsdás rácsnak ütközöl
megtetvesedsz és tűröd
hogy gúnyolódjanak rajtad
de belül a szerveid énekelnek
valamiért azt hiszik győztél
pedig a hangod se lenne szabad kiengedned
énekelsz

Svatava Antošová (ford. Vörös István)

Én sem vagyok oda érte, van százszor
Komolyabb az efféle játszadozásnál.
Mégis, ha mély megvetéssel
olvassa az ember, fölfedez benne
végtére valamit, ami valódi.

Marianne Moore: Költészet (részlet; Rakovszky Zsuzsa fordítása)

eine kleine Tagesmusik
a lélegzet hágóin átlebegő
és lépések lépések álomiak ám
egyúttal annyira józanok is
mintha szép számológép lenne az álmodó fej
vagy csillogó trombita melyen trombitál az okos nap

Julia Hartwig (Kerényi Grácia fordítása)

Rose is a rose is a rose, holttalan, törékeny,
átköti az enyhét és a hűset, ajak a szemhéjon, fény
a befont alkonyat körül, redőkbe fúlt illat, szélei
felgöngyölt húsos bélésnek; napfénnyel meghintve
a rózsákkal párzom, széthajtva minden szirmot,
de párzás közben stigmát találok s virágport, phytikus genitáliát csupán.

Christine D’haen (Gera Judit fordítása)

Hatszobás dunaparti lakásod Budán
nekem olyan bronxi szobákat idézett,
      amelyek újraalkották Kelet-Európát, lila
      bútorral tele, s a fürdőszobában

mosás gőzölgött egy zsinórral húzható
szárítón. Engem minden este
      asztal alá ittál és hajnalonta
      hat harminckor már verted az írógépet.

Marilyn Hacker (Gömöri György fordítása)

A részlet a Karig Sára emlékének ajánlott Búcsú a finn asszonytól című versből származik (Jelenkor, 2015/1).

E hűvös ország
nyelvét nem ismerem,
lépteit követni nem tudom.

S az erre vonuló
felhőket sem értem.

Az éj mostoha királynő.

Else Lasker-Schüler (Hajnal Gábor fordítása)

Egyedül enyém
Az ország mely a lelkemben él
Ide útlevél nélkül lépek be
Mintha hazamennék
Látja szomorúságomat
És magányomat
Elaltat
És betakar egy illatos kővel.

Marc Chagall (Kassák Lajos fordítása)