Kérem, mutassa be a Fra Kiadót! Hogyan épül fel a Fra-struktúra, kiegészülve a kávézóval és az irodalmi klubbal? Milyen szerepet tölt be a cseh irodalmi életben? Milyen financiális forrásokra támaszkodhatnak?

2002-ben keresett meg Michal Rydval egy önálló kiadó létrehozásának ötletével. Mindketten a könyvkiadásban dolgoztunk korábban, de akkor eldöntöttük, hogy önállósítjuk magunkat. Három év után láttuk úgy, hogy ideje megpróbálni megélni ebből. A prágai Vinohrady negyedben, a Šafaříkova utcában nyitottunk három az egyben egy kávézó-iroda-könyvesboltot. Később csatlakozott hozzánk Petr Borkovec költő, aki kedd esti felolvasásokat kezdett szervezni, ez addig nem volt. Akkortájt kerestük meg az olasz Moleskine-t is, hogy Csehországban és Szlovákiában mint kizárólagos forgalmazóik együttműködnénk velük. A megegyezés létrejött, és most a Moleskine-termékek terjesztése teszi ki a munka egy részét és adja a megélhetést, ami sajnos könyvek eladásából és a kávézóból nem lenne garantálható. Rendszeresen pályázunk támogatásért a cseh kulturális minisztériumhoz és más nemzetközi és külföldi kulturális intézetekhez. Természetesen a támogatási rendszer számos eleme fejlesztésre szorulna, a megítélt összegek különösen alacsonyak. Mégis elmondható, hogy működőképes ez a modell, minden további támogatásért pedig hálásak vagyunk.

A Fra fő könyvsorozata kortárs cseh költészetre és prózára koncentrál. Mi alapján történik a válogatás? Milyen tendenciák mentén alakul a mai (fiatal) cseh irodalom?

A már kiadott és a megjelenés előtt álló szerzőink többsége folyamatos kapcsolatban áll a Frával, akár csak azáltal, hogy rendszeres fellépői a kávézóban tartott irodalmi esteknek. Nincs olyan speciális irodalmi szempont, amelyet előnyben részesítenénk – érdekes, újszerű, meglepő szövegeket keresünk. Nem akarnék általánosítani, de számomra úgy tűnik, hogy a fiatal szerzők legjobbjai feltűnően sokat reflektálnak az őket körülvevő jelenre, inspirációik között jelentős szerephez jutnak külföldi országokban és idegen nyelvek által szerzett tapasztalataik, ez pedig együtt jár eltérő műfajok és kifejezésmódok bekapcsolásával.

Kik azok a kortárs (fiatal) szerzők, akiket a magyar olvasók, fordítók, kiadók figyelmébe ajánlana?

Feltűnően sok nagyszerű teljesítmény születik a fiatal cseh irodalomban. Különösen a költészetben. Én személy szerint az utóbbi időben általunk kiadott költőket ajánlanám [Robert Krumphanzl, Jakub Řehák, Miloslav Topinka], a prózaírók közül pedig például Veronika Bendovát és Adéla Knapovát.

Milyen koncepció áll a világirodalmi sorozat mögött? Ezeknek a műveknek a többsége csehül jelenik meg, de akad eredeti nyelvű vagy angol, és néhány kétnyelvű kötet is. Korábban futott egy Libri Prohibiti nevű minisorozat, jelenleg pedig azok a kubai regények képeznek egy önálló sorozatot, amelyeket Novelas de Gaveta Franz Kafka-díjjal tüntettek ki [a ’Regények a fiókból’-díj olyan kortárs kubai regények közül válogat, amelyek Kubában politikai okokból nem jelenhetnek meg].

Ebben a sorozatban általában olyan fiatal és középgenerációs szerzőkre koncentrálunk, akik a saját országukban már nevet szereztek, és érdeklődésre tarthatnak számot a cseh olvasók részéről is. Személyes okoknál fogva erősebben koncentrálunk Franciaországra, mert én például franciából fordítok, de hasonlóan kiemelt figyelmet kapnak olyan közép- és kelet-európai országok, mint Magyarország, Lengyelország és Ukrajna. Prózát csak csehül adunk ki, költészetből akadt néhány eredeti nyelvű vagy kétnyelvű kötet. A Libri Prohibiti sorozatnak az volt a célja, hogy olyan szerzőket jelentessünk meg, akiket a saját országukban betiltottak: például kubai, afgán, marokkói írókat [például Raúl Rivero Castańeda, Atiq Rahimi, Mohamed Choukri]. A sorozat egy ideje tetszhalott állapotban van, de vannak vele további terveink.

A Fra könyvlistáján több magyar szerző is található: Darvasi Lászlótól A világ legboldogabb zenekara (Nejsmutnější kapela na světě, ford. Milan Návratil, 2007), Tóth Krisztinától a Vonalkód (Čárový kód, ford. Jiří Zeman, 2011) és az Akvárium (ford. Jiří Zeman, 2014), Borbély Szilárdtól a Berlin-Hamlet (2008), és előkészületben van Tar Sándortól az A mi utcánk (Naše ulice). Mi alapján választották épp ezeket a műveket, és vannak-e további magyar tervek?

A kiválasztás folyamata viszonylag könnyű. Több kiváló műfordítóval dolgozunk együtt, akik jól ismerik a magyar irodalmat. Az ő ajánlataik és vágyaik legtöbbször egyeznek a mi ízlésünkkel. Vannak további terveink ezen a téren is, de nem szeretném őket előzetesen felfedni.

Több jelentős kortárs magyar regény jelent meg 2016-ban Csehországban (Borbély Szilárd: Nincstelenek (Nemajetní, Odeon, Praha, ford. Svoboda Róbert); Spiró György: Feleségverseny (Žena, propánakrále!, Malvern, Praha, ford. Svoboda Róbert); Kiss Tibor Noé: Aludnod kellene (Už máš spát, Protimluv, Ostrava, ford. Jiří Zeman); GárdosPéter: Hajnali láz (Horečka nad ránem, Plus, Praha, ford. Jiří Zeman). Az A2 kulturális folyóirat a kortárs magyar próza egyik vonulatát bemutató tematikus számot jelentetett meg 2016 szeptemberében. Milyennek látszik a kortárs magyar irodalom cseh szemszögből?

Az alapján, amit ismerek és olvasok a kortárs magyar irodalomból, azt látom, hogy az számos szempontból jobb és ügyesebb a miénknél. A szerzők olyan témákhoz nyúlnak, amelyek egyfelől autentikusan magyar és közép-európai történetek, ugyanakkor olyan módon képesek ezeket ábrázolni, hogy felkeltik az érdeklődést a világ más részein is. Ez például a cseh prózához képest nagy különbség és nagy előny is. Sajátos, eredeti, sőt nemegyszer kísérletező szemléletet is látok, amely egyúttal képes a kortárs világirodalom legjobb vonásait is integrálni. Érezni rajta a nagyszerűséget.