1. Hogyan mutatnád be egy mondatban Észtországot?

Egy ország, amely mindenáron Skandináviához akar tartozni (ld. az ENSZ legutóbbi besorolását!), és nem Kelet-Európához.

2. Mi a legjobb abban, ha valaki észt költő?

Észtországban könnyű láthatóvá válni, figyelmet kelteni, szerepelni a médiában. A Kulturális Alapnak köszönhetően a könyveid kiadása sem ütközik nehézségbe. Hálásak lehetünk az Alapnak azért is, hogy számos költő részesül havi alkotói támogatásban.

3. És a legrosszabb?

Kis nyelv, kevés fordító. A vers nehezen fordítható műfaj, így aztán a nyelvi játékokkal operáló vagy kulturális utalásokat tartalmazó versek nagy része örökre benne is ragad ebben a parányi nyelvi térben.

4. Mondj egy verssort, ami mostanában sokat jár a fejedben!

Mondok kettőt: I have heard the mermaids singing, each to each / I do not sing that they will sing to me.

5. Melyik észt szerző volt rád a legnagyobb hatással, és miért?

Hasso Krullt nevezném meg, aki egészen közvetlenül hatott rám: az ő verselemző szemináriumai inspiráltak arra, hogy magam is írásra adjam a fejem.

6. És melyik nem észt szerző?

Azoknak a szerzőknek a nagy része, akiket fordítottam: mindenekelőtt Enzensberger, de Zanzotto, Magrelli, Caproni, Larkin, sőt még Leopardi is.

7. Ha bárhová mehetnél, hol élnél a legszívesebben?

Ez a lehetőség szinte már most is fennáll. Az utóbbi években legalább a tél egy részét Dél-Európában töltöm. Néha belegondolok, hogy lám, az állandó lakhelyem még mindig Észtországban van. Bizonyára a kapcsolati hálóm miatt.

8. Mi a legrosszabb tulajdonságod?

Türelmetlenség. Szerencsére, ahogy öregszik az ember, egyre jobbá, megengedőbbé válik.

9. Mi volt eddig számodra a legnagyobb eredmény, amit a költészettel értél el?

Sajnos a szövegeim még senkinek az életét nem mentették meg, de tudomásom van róla, hogy nehéz helyzetben lévő embernek új motivációt adtak. Régebben az állami tévében és a médiában botrányt is sikerült keltenem a költészetemmel.

10. Mi a legnagyobb félelmed?

Elszigeteltség.