Vers

“S mikor már a felszín alatt van minden, az elkerülhetetlen fénytörésnek hála, / egyszer csak nagyra nő a világ” – A horvát Marko Pogačar verse Terék Anna fordításában.

“Tudja, hogy kicsi Párafüst – / De ha nagy Víz van mindenütt – / Ő hogy lehet nagyobb?” – két újabb Emily Dickinson-versfordítás G. István Lászlótól.

“A sofőr a pénztárcájáért nyúl, a zsaru pedig / lő. A kocsiablakon belő. // Ez egy békés ország.” Az ukrán származású, USA-ban élő Ilya Kaminsky verse Fehér Renátó fordításában.

“Passzátszél, a táblák is így vándorolnak, a hullámok / zúgnak, zubognak, zúdulnak; nem tör fel többé? Zene?” – a Büchner-díjas Elke Erb verse Bordás Máté fordításában.

“tarkójánál fogva ragadom meg a napot, és gyöngéden, de határozottan / az ölembe húzom, amíg le nem nyugszik.” – Elekes G. Robert versét André Ferenc fordította románból

“mintha kaleidoszkópon át néznél pornót, / vagy mint a lassú szellő a sárkánygyárban.” Az új-zélandi Hera Lindsay Bird újabb verse Mohácsi Balázs fordításában.

Semmi restellnivaló abban, ha elnyúlsz / az Irodalom tanszék titkársági padló- /szőnyegén, hanyatt fordulsz és / kezeddel, lábaddal kapálózol – a román Alexandru Mușina újabb verse Szonda Szabolcs fordításában.

“teljes sötétségben, rovarszerűen / magából kiforduló értelem.” ‒ Daniel Falb verse Csősz Gergő fordításában.

“Téged szólítalak, / sötétség munkálta erő, gyógyulásra és épülésre, / a komor sötétben” – Az amerikai Gwendolyn Brooks verse Vasas Tamás fordításában.

“Mint a jó fiúk, kihúzom apámat / a vízből, a hajánál fogva vonszolom / a fehér homokban, bütykös öklei / hosszú nyomát hullámok törlik kapkodva el.” A nagy sikerű vietnámi-amerikai Ocean Vuong újabb versét ezúttal Simon Márton fordította.

“Kedvedre válogathatsz az ételek közül / Még a megkínzott bárányt is szeletelve / en croute tálalják” Bernadette Mayer versét Simon Bettina fordította

“Ezután az iskolaigazgató azt mondta: a férfi vére / Teremtette a történelmet, a nők vére pedig / Undort váltott ki.” – A román Medeea Iancu verse André Ferenc fordításában.

“Nem jött még el a férfi, sosem volt, és nem is lesz soha… / Hamis tükör ő, melyet a Nap lánya a sziklafalnak hajít dühében” – Edith Södergran, a svéd modernizmus úttörőjének verse Buzás Borbála fordításában az Észak folyóirattal közös rovatunkban.

“mire hasonlít az ember, aki a pecsenyét eszi: a külügyi és belügyi miniszterre, meg az összes többi miniszterre is”. A világutazó horvát költő, Marko Pogačar verse Terék Anna fordításában.

“Visszabújtak fejembe szemeim? Lódít a tükör / mindig, de nem tudjuk rábizonyítani.” – A román Alexandru Mușina verse Szonda Szabolcs fordításában.

“a szüleink/ azt hajtogatták: / „soha ne menj annak / a háznak a közelébe” / szóval, természetesen, / odamentünk.” – Charles Bukowski versét Juhász Márió fordította.