Vers

“ezen a földön évszázadokon át / dobogó patákkal / és zúgó lánctalpakkal / idegen hadak csörtettek végig” – A lengyel Antoni Pawlak verse Sipos Tamás fordításában.

“Szeretnék bálna-szelídítő lenni. Szeretném, ha hallanák az emberek, mikor arra kérem őket: ne engedjék, hogy lenyelje őket egy trombita.” Részletek a román Doina Ioanid poémájából, magyar hangja Lövétei Lázár László.

“falaid oly jól szigetelnek / hogy senkit nem hallasz meg / ki a tél végéről / hírt adhatna neked” – a német Sascha Kokot két verse Schelhammer Zsófia fordításában.

“büszke deklarációi / mint szélben a madártoll”. Az amerikai Maya Angelou verse Mohácsi Balázs fordításában.

Mosolygok. Megjátszom, / hogy nem érzem a megkönnyebbülés / fügefalevelét, mert sikerült / nem meggyűlölnie magát.

“A távolság szót próbálgatom és megtelik / platánfákkal, egy nyárra való virágporral, / és ahogy leírom: völgy, a szalma, a fém, / a vér, az eskük, a vértek megíratlanok.” – az ír Eavan Boland verse Bordás Máté fordításában.

“A járda testhez álló / dob, / fogaimból billentyű / lesz zongorán.” – Az amerikai Saeed Jones verse Mohácsi Balázs fordításában.

“Fűszagot érzek a fűben ülve / El vagyok eléggé érzékenyülve” Ada Milea versét Balázs Imre József fordította románból. A vers után meghallgatható a szöveg eredeti dalváltozata és a magyar nyelvű verzió, a fordító előadásában

“MOST ÁTKOZOM AZOKAT, AKIK IMÁDKOZNAK ÉRTEM / ÉS AZ ELLENSÉG KEBLÉN LELEK BÉKÉRE” – a múlt hónapban elhunyt fiatal dán költő, Yahya Hassan utolsó verse Németh Viola fordításában, az Észak folyóirattal közös rovatunkban.

“azt hiszem, a jövő irodalomtörténészei / kódfeltörők és adatbányászok lesznek” – A román Robert G. Elekes verse André Ferenc fordításában.

“Vadul hullottak a levelek, és az éjfél rázuhant a városra.” – A kanadai Gwendolyn Macewen versét Mohácsi Balázs fordította

“Drága Atyám, mivé lesz a fiú, / ha többé már nem fiú? Kérlek – / mivé lesz a pásztor, / ha a juhok felfalják egymást?” – Ocean Vuong verse Tóth Réka Ágnes fordításában.

“tekergetjük/ oda és vissza / életünk magnókazettáját” – Az osztrák Elisabeth Steinkellner verse Bordás Máté fordításában.

“az egész legelőt saját lakománknak hittük / nem érdekelt a sebességkorlátozás / kibírtuk ha a koktélban csak víz volt és jég” – Frank O’Hara verse Gerevich András fordításában.

“a hálózsák megfeszül, egész az arcig, / csak kis nyílás száj és orr között, / a szén, karbid szaga, komótosan / lélegzem” – a német Nico Bleutge verse Csősz Gergő fordításában.

“megisszuk a kávét és elfelejtjük, ami volt. / csukd ki. elhagytad a zoknidat. / kifutott a tej.” – a román Marin Mălaicu-Hondrari verse Száva Csanád fordításában.

“Talán szaladtam is, hogy lássalak, / ahogy egy villámokkal terhes felhő siet.” – A mexikói Rosario Castellanos versét Izsó Zita fordította.