Vers

„Nincs cégér, ó, halál, kocsmád fölé szegezve.Szeretnék látni ott, messziről, megsebezveSzép hattyút, mely dalol, míg tekered nyakát.Amit nem ismerek, így sikerülne látnom:A helyet, hol utam megszakítja az álom,          S hogy még meddig megyek tovább.” Jean Cocteau (Kálnoky László fordítása)

A BBC 2003-ban, tizennyolc évvel a költő halála után forgatta le ezt a nagyjából egy órás dokumentumfilmet a háború utáni angol líra egyik legnagyobb, és minden bizonnyal legnépszerűbb költőjéről. A James Kent, Nicolas Kent és Ian MacMillan rendezte film idealizálástól mentesen mutatja be Larkin életét és pályafutását korabeli dokumentumfilm-részletek, valamint újabb interjúk és versbetétek segítségével.

Az 1931-ben Stockholmban született Tomas Tranströmer 2011-ben vehette át az irodalmi Nobel-díjat költészetéért, mely az indoklás szerint „sűrű, letisztult költői képeivel új megvilágításban mutatja be a valóságot”. Pamela Robertson-Pearce és Neil Astley dokumentum-rövidfilmje a díj kihirdetése körüli pillanatokban mutatja meg a költőt, hol újságírók között, hol magányosan zongorázva, hol felesége társaságában. Mivel Tranströmer 1990-es agyvérzése… Read more »

Farkas Péter Kölnből elküldte szerkesztőségünknek a birtokában lévő Ausländer-kézirat másolatát, mi megkértünk két fordítót, hogy készítsék el a vers magyar változatát, Farkas Pétert pedig, hogy írjon egy jegyzetet a kézirat mellé. Most ez utóbbit olvashatják.

Világirodalom-kritika kötet jelent meg a FISZ és a Jelenkor gondozásában.

2012.03.19-én Mainzban a Lyriklabor szervezésében Christine Rösch és Steffen Popp egy közös szöveg/kép performanszban vett részt. A Lyriklabor a mainzi belsőépítészeti főiskola és Johannes Guttenberg Egyetem német intézetének közös projektje, mely a költészet és dizájn határterületeit próbálja felderíteni. A performansz során Steffen Popp felolvassa és reflektálja saját szövegeit, miközben Christine Rösch improvizatív rajzokat hoz létre. A rajzfolyamatot… Read more »

“Nyári estbe kitárt ablakok,köszörűkő nyiszog, freccsen a vér.Fiúk zajonganak.És kockásnadrágú nimfák,ő szépen kikészítve, fülébőlarany szonettek csüngenek.” Pentti Saarikoski (fordította: Jávorszky Béla)