Vers

“Vajon én értem el ezt a kort / vagy e kor ért el engem”. W. S. Merwin, az amerikai líra egyik doyenje ma 91 éves. Mohácsi Balázs versfordításával köszöntjük

“Visszhang, / zavarodott tisztogatóhal fekete uszonnyal, / búvárruhában se találsz mélyebb jelentést, / felejtsd el.” – Steffen Popp verse Nemes Z. Márió fordításában

“szárnyra / kelnek az evezők, / és közel a rengeteg / mindkét parton, / ahol fák sötétlenek.” – Donald Hall verse Bordás Máté fordításában

“Félretéve a testet, úgy ütötted arcodat a vízhez, hogy a fény eltörött.” Fernando Valverde tengerparti emlékhullámai Skobrák Máté fordításában

“A lélekben ott a vágy a nem-gondolkozásra. / Az elcsendesedésre. S ezzel párosul / a vágy a szigorra, igen, és a kérlelhetetlenségre. / De a lélek ráadásul egy simulékony seggfej, / nem mindig megbízható.” – Raymond Carver versét Berta Ádám fordította.

“úgy érzem magam mint négyszáz halott medúza az autópálya közepén” – Mira Gonzalez verse Locker Dávid fordításában

“Senki nem tudja, mit mondhatott a gyerek az öregnek, / De az előkapta az ócska mordályt: / »Hagyod már abba, ebadta kölyke!«” – a román Marin Sorescu verse Lövétei Lázár László fordításában.

“A lelkemből ma fekete epe árad”. Stefano Carrai verse Szokács Kinga fordításában.

“Az idő alakja mozdulatlanul áll. / Az égbolton a veszély szikrái villóznak. / Mögöttem lépésről lépésre idegen nyomok haladnak.” – a fehérorosz Alesz Razanau verse Sipos Tamás fordításában.

“…hájas halfbackek lihegnek / fel az emeletre, hogy csípőprotézisre váró / pomponfeleségeik mellé feküdjenek” – Halottak, pomponlányok és a költő: Donald Hall versét Unoka Mihály fordította.

“Egy szemrebbenés és darabjaidra hullasz: drámák, / amennyiben komédiák, és szervetlen viccek, / melyek valójában szervek, áradó sötétség….” – szupernóvák és emésztetlen szemét találkozása: Steffen Popp versét Nemes Z. Márió fordította.

“felelősséget tanul a fiú, / ő is szeretne gyereket. / lesi a kisgyerekes apákat, / cseresznyével kínálja őket.” – A román Andrei Dósa verse André Ferenc fordításában.

“A Nap megkezdte szokásos elbeszélését, / kifakította a testüket: anya és apa táncolt, mozgott / miközben beszélt mögöttük a sötétség.” Az ukrán-amerikai Ilya Kaminsky verse Vonnák Diána fordításában.

“gurulni az időben / aztán évekig ápolni egy ki nem nőtt fogat / figyelni egy homokórát / ami nem működik ” – Az olasz Stefano Carrai verse Szokács Kinga fordításában.

“még mindig ott magasodik / a konok gránit, láthatatlan csúcsokkal, / repülőgépekre végzetesen” – Donald Hall verse Bordás Orsolya fordításában.

“Nem vagyok próféta vagy író / pornószerző vagyok / és amit írok azon annyi csak a megbánni való / mint a kezemben tartott falevélen” – A norvég Steinar Opstad verse Vajna Ádám fordításában.

“Rohadnak a levelek, vagy elégnek a csatornában” – Donald Hall verse Kállay Eszter fordításában.

A magány, melyhez ragaszkodsz, csak a csend / emberi használatra alkalmas alakja – A szerb Darko Daničić verse Fehér Illés fordításában.