Abdellatif Laâbi

Abdellatif Laâbi (1942) marokkói költő. 1966-ban két költőbarátjával megalapítja a Souffles című folyóiratot, amelyet a hatóságok 1972-ben betiltanak, és a szerkesztőt tíz év börtönre ítélik. 1980-ban a nemzetközi nyomás hatására kiengedik. Cellájában írott leveleit 1983-ban rendezheti sajtó alá. 1985-ben Franciaországban telepszik le, jelenleg is ott él feleségével és három gyermekével. Verseket, regényeket, színműveket ír, arab írókat és költőket fordít franciára. Köteteit a párizsi La Différence adja ki. Néhány közülük: Le Soleil se meurt (Meghal a nap, 1992), L’Étreinte du monde (A világ ölelése, 1993), Le spleen de Casablanca (Spleen Casablancában, 1997), L’automne promet (Az ősz ígéretei, 2003), Les Fruits du corps (A test gyümölcsei, 2003), Zone de turbulences (Légörvény, 2012), La poésie est invincible (A költészet legyőzhetetlen, 2022). 1979-ben nemzetközi irodalmi díjat kapott Rotterdamban, 1999-ben a Wallonie-Bruxelles költészeti díjjal, 2002-ben az ADELF Mediterrán Afrika-díjával jutalmazták, 1998-tól a Mallarmé Akadémia tagja, 2011-ben elnyerte a Francia Akadémia Költészeti Nagydíját, 2017-ben a mexikói Nuevo Siglo de Oro kitüntetettje volt. Casablancában, 2018-ban látott napvilágot összegyűjtött verseinek kétkötetes gyűjteménye.

“Akik verseket írnak / ők a legizgatottabbak / Nekirontanak ajtónak, falaknak, csendrendeletnek”. A marokkói Abdellatif Laâbi verse Lackfi János magyar hangján.