Angela Marinescu

Angela Marinescu (eredeti nevén: Basaraba-Angela Marcovici, 1941–2023) a román költészet egyik legnagyobb hatású alakja volt. Fiatalkorában hosszú éveken át súlyos tüdőbajban szenvedett, rengeteg fájdalmas beavatkozáson ment keresztül. Ezek a tapasztalatok nagy mértékben hatottak a költészetére. Verseit a hatvanas években kezdték közölni a folyóiratok, első kötete 1969-ben látott napvilágot. Élete során több mint 15 kötete jelent meg, munkásságáért számos irodalmi díjjal kitüntették. Idős korában megküzdött a mellrákkal, betegségéről nyíltan beszélt, sőt olyan portrét is nyilvánosságra hozott, amelyen látszanak a masztektómia hegei.

Stílusára jellemző a fokozott érzelmi intenzitás és a kendőzetlen kitárulkozás, a testiség és nemiség tematizálása. Líranyelvére a neoavantgárd poétikák gyakoroltak hatást. Sűrű, intenzív és eredeti képalkotásai révén egyfajta magánmitológiát teremt, ugyanakkor nem mentes némi cinizmostól sem. Lírájának sötét hangvételét több kritika is kiemeli – miközben az életöröm is megmutatkozik írásaiban. Idősebb korában egy gyakrabban boncolgatta műveiben fontos témájának, a szexualitásnak az összefüggéseit az öregedés tapasztalatával.

Marinescu költészete forradalmasította a román lírát. Az a felszabadító erő, ahogyan a szexualitás és a nőiség tematizálása megjelenik a verseiben, jelentős hatással bírt úgy a kortársaira, mint a fiatalabb költőnemzedékekre. Haláláról rengetegen megemlékeztek, a román irodalmi élet legjelentősebb alkotói vallottak rájuk gyakoroltt hatásáról. Mihai Iovănel irodalomtörténész egyik esszéjében egyenesen a román költészet „punkkirálynőjének” nevezi őt.

“ismert, hogy mire vagyok képes. / meddig mehetek el. / a rosszban. a rossz gyökeréig.”. A román Angela Marinescu verse André Ferenc fordításában.

“Állati léptekkel érkezett az ősz, én pedig ott sétálok / az égen, fejjel lefelé” – a román költészet nemrég elhunyt klasszikusa, Angela Marinescu verse André Ferenc fordításában.