Charlotte Delbo

Charlotte Delbo (1913–1985) francia ellenálló, író, költő, az egyik legnagyobb francia színész-rendező, Louis Jouvet asszisztense, aki 1941 őszén szándékosan hazatért egy dél-amerikai színházturnéról, hogy férje mellett részt vehessen az ellenállásban. Letartóztatásuk után férjét kivégezték, őt Auschwitzba, majd Ravensbrückbe deportálták. Hazatérése után néhány hónappal írta meg a Vissza már egyikünk se tér című kötetét, amelyen húsz évvel később, a publikálás előtt egyetlen vesszőt sem változtatott, és amely a Fölösleges tudással és a Napjaink mércéjével együtt alkotja az Auschwitz és utána című trilógiát. Delbo különleges hangú műve keveri a műfajokat, hangsúlyosan irodalmi nyelven íródott. Auschwitzról, illetve Auschwitz elmondhatóságáról a női tapasztalatot, a női testet, a női sorsközösséget középpontba helyezve beszél, miközben „Auschwitz” és az „utána” kontextusába beemeli az ellenállók történetét, a dekolonizációs (például az algériai vagy a vietnámi) küzdelmet, valamint a kommunizmus „hazugságának”, a Gulag létezésének lelepleződésével járó kiábrándulást is. Ez a mindössze néhány évvel a háború után született radikálisan bátor szövegvilág, miként az egész életmű, csak a legnagyobb szerzők – Kertész Imre, Tadeusz Borowski, Jean Cayrol, Primo Levi, Jorge Semprún, Elie Wiesel – írásaihoz mérhető.

“A pályaudvari óra az időt mutatta / jó volt látni / az idő igaz volt”. Megjelenés előtt áll a francia irodalom egyik különleges műve. Charlotte Delbo versét Marczisovszky Anna fordította.