Gellu Naum

Gellu Naum (1915–2001) a kései román szürrealista költészet legjelentősebb alkotója. Egyetemistaként filozófiát hallgat Bukarestben, majd Párizsban, ahol megismerkedik a párizsi szürrealisták André Breton vezette csoportjával. 1941-ben Gherasim Luca, Dolfi Trost, Virgil Teodorescu és Paul Păun társaságában létrehozza a bukaresti szürrealisták csoportosulását. Számos verses-, próza-, esszé-, színdarab és gyermekirodalmi kötet szerzője. Zenobia (1985) című regénye Romániában és külföldön egyaránt nagy sikernek örvend. Megérdemelt írói elismerésben csak 1990 után volt része – számos romániai és külföldi díj kitüntetettje, 2000-ben Nobel-díjra is jelölték. Költészetét többek közt a hivatalos értékekkel és az autoriter rendszerrel szembeni bizalmatlanság, a regiszterkeverő beszédmód, a radikális testábrázolás és egyfajta ironikus önéletrajziság jellemzi.

“Kezdetben voltunk elegen / de valaki mindig átlátott a nádason.” Újabb Gellu Naum-vers Mihók Tamás fordításában.

“eleget csiklandoztuk a földet / táncol már hold a köldöke”. A román szürrealizmus egyik legfontosabb alkotójának, Gellu Naumnak a versét Mihók Tamás fordította.