Rosario Castellanos

Rosario Castellanos (1925–1974) mexikói költő, író. Az 1940-es években kezdett el publikálni. Szülei kérésének eleget téve jogot tanult, ám végül filozófia szakon végzett 1950-ben. „Sobre cultura femenina” (A női kultúráról) című diplomamunkája a mexikói női egyenjogúsági mozgalom egyik fő hivatkozási pontja volt. Művei nagy hatást gyakoroltak a feminizmus és a genderelmélet fejlődésére. Mexikóban és Európában is folytatott tanulmányokat, később pedig vendégprofesszorként az Egyesült Államokban is töltött néhány évet. Hazatérve az Universidad Nacional Autónoma összehasonlító irodalomtudományi tanszékének vezetője lett. 1971-ben Mexikó izraeli nagykövetévé nevezték ki, három évvel később halt meg áramütés következtében Tel-Avivban.

“úgy döntöttünk,  az elme játékait fogjuk játszani.” – A mexikói Rosario Castellanos verse Izsó Zita fordításában.

“Talán szaladtam is, hogy lássalak, / ahogy egy villámokkal terhes felhő siet.” – A mexikói Rosario Castellanos versét Izsó Zita fordította.

“Sose mondd, hogy a sötétség a tiéd” – a mexikói Rosario Castellanos verse Izsó Zita fordításában

“A teste könyörgött a születésért, hogy mutassak neki utat, / adjak neki helyet a világban” – A mexikói Rosario Castellanos verse Izsó Zita fordításában.

“Úgy nézett engem, mintha egy üvegen, / vagy a levegőn, / vagy a semmin keresztül látna.” A mexikói Rosario Castellanos verse Izsó Zita fordításában.

“Karjaim közt tartottalak: / az egész emberiséget egy dióban.” A mexikói Rosario Castellanos verse Izsó Zita fordításában.

“Egy nő holttestén növök fel, / csontjaira csavarodnak gyökereim”. A mexikói Rosario Castellanos verse Izsó Zita fordításában.