Stefano Carrai

Stefano Carrai (Firenze, 1955) költő, a sienai egyetem tanára, de tanított a trentói, a leideni, a genfi és nancy-i egyetemen is. Szakterülete a középkori és reneszánsz irodalom, de modern és kortárs költőkről is közölt tanulmányokat. Legutolsó kötetével (La traversata dei GobiÁtkelés a Góbin) 2017-ben elnyerte a rangos Viareggio-Rèpaci Díjat. Verseiben a személyes élettörténet nyomai az itáliai formai hagyományok szerkezetében jelennek meg, így Petrarca Daloskönyvének eredeti címére (Rerum Vulgarium Fragmenta) is emlékeztetnek. Carrai töredékeiben a verssorok mintha lecsúsznának a lapon, szinte képversekké válnak. Az idő fragmentumokban megmaradt nyomait a költő váratlan, szokatlan formában rendezi újra, amivel új, szabadabb képezetek létrejöttét segíti elő.   

“hogy nem mentünk tönkre, / egy testrészednek köszönhető”. – Az olasz Stefano Carrai verse Szokács Kinga fordításában.

“Varázsvesszővel töltött órák/amikor hanglemezeket nézegetsz/Vinicio és Nadine/kis boltjában” – az olasz Stefano Carrai újabb verse Szokács Kinga fordításában.

“Vattasűrűségű itt a csend, rácsok az ablakon, félig kihalt utcák, ahol madarak találkoznak titokban” – az olasz Stefano Carrai verse Szokács Kinga fordításában.

“Most a varrat mágusa kellene ide” – az olasz Stefano Carrai haiku-szerű verse Szokács Kinga fordításában

“A lelkemből ma fekete epe árad”. Stefano Carrai verse Szokács Kinga fordításában.

“gurulni az időben / aztán évekig ápolni egy ki nem nőtt fogat / figyelni egy homokórát / ami nem működik ” – Az olasz Stefano Carrai verse Szokács Kinga fordításában.