Tamura Rjúicsi

Tamura Rjúicsi (田村隆一, 1923–1998) a második világháború utáni japán irodalom meghatározó szerzője: költő, esszéista és műfordító. Felsőfokú tanulmányait a rangos Meidzsi Egyetemen folytatja, itt szerez diplomát irodalomból és itt ismerkedik meg az (európai) modernizmussal is, ami később egész életművére nagy hatással lesz. 1943-ban besorozza a Japán Császári Haditengerészet, és bár ő maga harci cselekményben nem vesz részt, számos barátját veszíti el a háborúban – ez a traumatikus alapélmény érezhetően rányomja a bélyegét korai verseire is. A háború után, 1947-ben alapítják meg fiatal költő barátaival – többek között Ajukava Nobuóval – saját folyóiratukat, amit T. S. Eliot verse után Arecsinek (荒地) vagyis Átokföldjének neveznek el. (Az „arecsi” szó szerint kb. „pusztaság” vagy „parlag”.) Első önálló kötete 1956-ban jelenik meg Négyezer nap és éj (Jonszen no hi to joru – 四千の日と夜) címmel, a háború utáni évtizedben íródott verseiből válogatva. Második kötete, az 1962-es Szavak nélküli világ (Kotoba no nai no szekai – 言葉のない世界) megjelenésétől a 20. század második felének egyik legfontosabb költőjeként tartják számon. Élete során huszonötnél több verseskötetet, két novelláskötetet, számtalan esszét és tekintélyes mennyiségű fordítást publikált – egyebek mellett Agatha Christie tucatnyi könyvét ültette át japánra. Munkáját számos díjjal és rangos kitüntetéssel ismerték el. 1998-ban hunyt el, utolsó, posztumusz kötete szintén ebben az évben jelent meg A megtért utazó (Kaettekita tabibito – 帰ってきた旅人) címmel.