ökopoétika/antropocén

“sok minden amit a szavak jelöltek / nem létezik már” – W.S. Merwin újabb ökoverse Mohácsi Balázs fordításában.

“Szerveid az államot tükrözik (és viszont) / meg az álmot” – Az ökopoétikai/antropocén blokk következő darabja a német Steffen Popp verse Nemes Z. Márió fordításában.

“Olyan helyekről álmodom, ahol őseink letelepedtek, / fényes vízmosásokról, / illatuk, mint a villám érintette föld.” – A mai ökovers szerzője a román Andrei Doboș. Magyar hangja: Mihók Tamás.

“áttáncolnak az ősi Föld-drámán, / Melyben ők alakítják már a kezdetektől / Az uralkodóházat. / A legfennköltebb, legsikamlósabb / Szenvedélyeket” – Ted Hughes bálnái körbeússzák a bolygót Mohácsi Balázs fordításában.

“Az évszakok közti átmenet nagyon hasonlít / egy önálló évszakra.” – A mai ökoversünk szerzője a román Moni Stănilă Mihók Tamás fordításában.

A szennyvíztisztító telepek anyai dorombolása: reflexió az ökoirodalomról Mintha alapvetően traumatizált helyzetben lennénk, az anyatermészetből való kiszakadás az anya árnyéka nélkül éppoly feszélyező, akár a szeparációs szorongás. Az objektív Föld többé már nem objektív, a látszólagos hierarchia megszűnt, a szubjektum alárendeltségén osztozik mind a bolygó, mind az ember. Ez a mi szeparációs szorongásunk. Mímeljük a… Read more »

“Őzek és nyulak állnak / mereven, különösen kificamított / testtartással bámulnak a térbe.” – Tobias Falberg burjánzó verse Székely Örs fordításában.

“És kinek a parancsára / válogattak tapogatózó ujjak / az állatok között” – Ian McCallum Sandburg-ihlette verse Kensell Zsuzsanna fordításában.

“Van bennem egy farkas … agyarak a feltépett sebekre szegezve …. vörös nyelv a nyers húsra … és a forró vér lefetyelése” – Carl Sandburg versével folytatjuk az ökopoétikai-antropocén összeállításunkat. A fordító: Kensell Zsuzsanna.

“a fagy borotvája a folyó sötét bőrét egyengeti” – a lengyel Julia Fiedorczuk versével folytatódik az ökopoétikai-antropocén összeállítás a Versumon. A fordító: Sipos Tamás.

“Le kell szögeznünk, hogy nem áll túl jól “kicsiny kék oázisunk” jövője, ha már tényleg csak a költők haragja és törődése rázhat fel minket, amikor a világ legnagyobb országai sorra mondják fel a globális klímaegyezményeket (vagy egyáltalán nem is hajlandók aláírni őket).” – Sipos Tamás ajánlója Ian McCallum Nature and Poetry: Voice For The Voiceless (Költészet és természet: hangot a hangtalanoknak) című TEDx előadása elé.