ökopoétika/antropocén

“március végére kifogyunk a krillből, március végére a jégalbedójú / csillagok énekei telizöldek miközben keringenek” – Karin Fellner verse Székely Örs fordításában.

“ritkás levegőből tornyosul / fölém a hajdani tenger / súlya csontjaimat torzítja / szent jakab kagylójává vájja / lapockacsontom” – a svájci Franz Dodel versét Székely Örs fordította.

“mikor lepihent az ódák megírásának fáradalmai után a fát mind eladták ágyútalpnak” – W. S. Merwin verse Mohácsi Balázs fordításában.

“Semmi sincs úgy / Magába zárva az Univerzumban, mint a kavics. / Fekete álomra született.” – Ted Hughes verse Závada Péter fordításában.

“A székeken gyomornyaláb, / gyomorégés. / Mérlegen, árnyékban megérett, / bikarbónában sült hús.” – Andrei Doboș verse Mihók Tamás fordításában.

“a habok és a hullámok / megszilárdulnak utánunk / csikorognak alattunk / kristályos nyomaik” – A mai ökovers szerzője Sacha Kokot, fordítója Bordás Máté.

Az ökoblokk mai verse a sünökről szól. Szerzője Moni Stănilă, fordítója Mihók Tamás.

“A medve egy kút / Túl mély hogy csilloghasson / Kiáltásod / Még most is emészti.” – Ted Hughes újabb verse az ökopoétikai blokkban Závada Péter fordításában.

“sok minden amit a szavak jelöltek / nem létezik már” – W.S. Merwin újabb ökoverse Mohácsi Balázs fordításában.

“Szerveid az államot tükrözik (és viszont) / meg az álmot” – Az ökopoétikai/antropocén blokk következő darabja a német Steffen Popp verse Nemes Z. Márió fordításában.

“Olyan helyekről álmodom, ahol őseink letelepedtek, / fényes vízmosásokról, / illatuk, mint a villám érintette föld.” – A mai ökovers szerzője a román Andrei Doboș. Magyar hangja: Mihók Tamás.

“áttáncolnak az ősi Föld-drámán, / Melyben ők alakítják már a kezdetektől / Az uralkodóházat. / A legfennköltebb, legsikamlósabb / Szenvedélyeket” – Ted Hughes bálnái körbeússzák a bolygót Mohácsi Balázs fordításában.

“Az évszakok közti átmenet nagyon hasonlít / egy önálló évszakra.” – A mai ökoversünk szerzője a román Moni Stănilă Mihók Tamás fordításában.

A szennyvíztisztító telepek anyai dorombolása: reflexió az ökoirodalomról Mintha alapvetően traumatizált helyzetben lennénk, az anyatermészetből való kiszakadás az anya árnyéka nélkül éppoly feszélyező, akár a szeparációs szorongás. Az objektív Föld többé már nem objektív, a látszólagos hierarchia megszűnt, a szubjektum alárendeltségén osztozik mind a bolygó, mind az ember. Ez a mi szeparációs szorongásunk. Mímeljük a… Read more »

“Őzek és nyulak állnak / mereven, különösen kificamított / testtartással bámulnak a térbe.” – Tobias Falberg burjánzó verse Székely Örs fordításában.