Gaius Valerius Catullus

51. carmen
(Ille mi par esse deo videtur…)

Bezzeg ő! Tudná legalább, miféle
isten ő, istentelenül szerencsés
ember! Ott ül, lát, a szemedbe nézhet, 
hallja a hangod! 

Felnevetsz. Végem… te, te, hogyha tudnád, 
hogy hasít ketté ez a hang, oly édes, 
elszorul torkom, a szivem kihagy ha, 
Lesbia, látlak, 

zsibbadás vesz rajtam erőt, a nyelvem
béna lesz, felforr az ölem, segítség, 
vaksötétben szédülök, a fülembe 
zúdul a vérem. 

Nincs elég dolgod, ez a baj, Catullus,
túlhevülsz! Más épületes dologgal
töltsed óráid, tunya! Romba döntöd
még a világod.

Kulin Borbála

fordítása