Hamid Ramouz (1818–1906)
Ma reggel elkezdtem egy verset Hamid Ramouzról –
katona, tudós, sivatagi felfedező –
aki saját kezétől halt meg, golyó által, nyolcvannyolc évesen.
Megpróbáltam felolvasni a fiamnak a lexikoncikket, ami erről
az érdekes emberről szól – Raleigh-vel kapcsolatban kerestünk valamit –,
de türelmetlen volt, mégpedig joggal.
Hónapokkal ezelőtt történt, és a fiú most az anyjánál van,
de eszembe jutott a név: Ramouz –
és kezdett körvonalazódni a vers.
Egész délelőtt az asztalnál ültem,
ide-oda mozgott a kezem a határtalan veszteség fölött,
ahogy próbáltam felidézni azt a különös életet.
Berta Ádám
fordítása