Richie Hofmann

A bekerítés

Azon a nyáron a művészet ellenszerét
kerestem. Korán keltem és úszással
kezdtem a napot, apró pettyes lilékkel
keltem át a homokparton, a strandon
hálóval kerítették el a fészkeiket,
mint védett övezetet. Azt akartam,
hogy a vágyódás végre kimerüljön,
azt akartam, hogy más alkímiája
szerint működjön a testem. Ültünk
a teraszon, és alig tűnt fel: denevérek,
külön-külön, feketére fércelték az eget,
erotikusan, mint a japán tetkók. A csillagok
egyesével, élesen szúrták át a sötétséget,
mint tálkában az ólomból kinyert ezüst. 

Gerevich András

fordítása