A „cseh Pasolini”. Életében mindössze négy verskötete, és egy novelláskötete jelent meg. Erős szociális érzékenységű, egyszerre kitárulkozóan erotikus és istenkereső költészete nehezen találta meg a helyét a szocialista Csehszlovákia irodalmi palettáján. Egy fiúprostituált végzett vele: halálát verseiben többször is megjövendölte. A legenda szerint levágott fejét a Moldvába dobták. Ez a történet azonban csak az Orpheusz-mítosz analógiájára kialakuló Kopic-mítosz része. Az itt közölt versek a hagyatékban fellelt vagy kötetben publikálatlan verseket tartalmazó Bakelitový svět (Bakelitvilág, 2010) című kötetből valók. A költő Hradec Kralovéban született 1931-ben. Szülővárosát azonban, ahogy arról a Hradeci John Travolta című versében vall, tulajdonképpen nem ismerte, mivel pénzügyőrként tevékenykedő apját pár héttel a költő születése után Kárpátaljára helyezték át. Kopic Ungváron kezdett iskolába járni. Kárpátalja bonyodalmas politikai helyzetének köszönhetően a család sokszor volt kitéve a történelem viharainak, végül 1939-től visszatelepült Csehországba. Kopic 1946-ban kezdett verseket írni, ebben támogatta kedvenc tanára, az Antonín Vantuch találkozik Verlaine-nel című vers főhőse. Verseit túlságosan intimnek tartotta, sokáig és kitartóan érlelte, első kötete csak 1970-ben (mintegy 24 éves költői „gyakorlat” után) jelenet meg Samota (Magány) címmel. E gyűjteményt életében további három követte. Verseiben a grammatikai nem kerülésével, a jelzések és maszkok bonyolult rendszerével reflektál saját másságára, ahogy a korabeli cseh irodalom más, margóra szorult alkotói, mint pl. a hasonló lelki vívódásokkal küszködő Josef Topol vagy Věra Linhartová. Kiadatlan versei alaphangoltságukban nem térnek el szövegeinek legjellegzetesebb poétikai mintázataitól, ám mellőzik az elterelő hadműveleteket és nyelvi kényszerkasztrációt.