Christian Filips

A fiú vesz egy anyát a Kauflandban.

Aki egy tömb. Jég. Mélyhűtött. A fiú hagyja, hogy az anya kiengedjen, felolvadjon a tűzhelyen. Mintha ismét újjászületett volna, ahogy az első réteg levet ereszt. A fiú a kést már megélezte. Sós vízben megfőzi a kiolvadt anyát. A fiú vigyáz, a víz nehogy elforrjon, az anya nehogy odaégjen. Felnyitja az anyát a késsel. A fiú vigyáz (ügyesebb szeretne lenni), hogy az anya ne eresszen levet az első szúrásnál. Kiszárad a húsa. Tálalja az anyát, üvegtálon. Citromlevet facsar az anyára. Kitölt magának és neki is egy-egy pohárkával. Aztán rájön: egyedül vacsorázik. Behívja a többi gyereket vacsorázni. Az asztal köré ülteti őket. Ők a fejüket rázva azt mondják: nem. Nem akarják megenni az anyát.*

*A többi gyerek nem akarja megenni őt!

Bordás Máté

fordítása

Az eredeti vers itt olvasható.