Branislav Živanović

A gyárakban eljátsszuk a szomorú forradalmárokat

J. Kornhausernek

A fáradtság kitölti az időt.
A keresés és a költés stigmái
a munkásosztály tenyerében véreznek.

Nyolctól négyig, kilenctől ötig,
kettőtől tízig, háromtól tizenegyig,
egyre gyakrabban még tovább, egyre ritkábban szabadon.

A naptár utolsó rubrikájában
a napidíjjal unifikált bérmunka
a feltámadás túlóráját leperkálja.

Álldogálás a bankomat előtt;
sorbanállás a posta tolóablakánál;
lökdösődés az újonnan megnyitott hipermarket kasszája előtt.

Ez nem is szép, nem is csúnya,
csak a valóság.
Aki nem ír verseket, az teszi lehetővé.

Ez a vers úgy van rákötve erre a pillanatra, 
akár a vörös kendő a szomorú forradalmárok kezére,
melyet a kényelmetlen szél tart meg a levegőben, 
a szél, melynek már nincs ereje ide visszajönni. 

Terék Anna

fordítása