A gyárkémények lóherét fognak vizelni
A gyárkémények lóherét fognak vizelni
a székek erőteljesen megtapsolják
az egyre erősödő hashajtás egyetlen módját
a nőm rövid himnuszt játszik nektek lábával
amint megigazítja farának fodrait
hóna alól elővesz egy gumicukrot
füléből egy zöld szalagszerű hangot
a nőm megsimogatja hasatok
mint szőnyeg a szoba beteg mellkasát
a nőm mint itatós papír magába szívja gondolataitokat
ünnepélyesen felcseréli az értelem címkéit
majd a sikeres előadása után
jelmeztárban hagyja emlékezetét
Akarsz horgonyt vetni valahol a hegyekben
meleg vizes szállodák is vannak ott meg fenyők
a matrózok értenek a kikötők csiklandozásához
s a hangok test nélkül fognak közeledni magukra hagyottan
Mihók Tamás
fordítása