Arvis Viguls

A könyv

Egymás után megérintem a forradásaimat,
ez az egyetlen álcám,
hogy ne felejtsem el, ki vagyok.
Nem emlékszem már, hogyan kell keresztet vetni –
utolsó rituálém ez.

A legrégibb sebhely bal vállamon –
a himlőoltás nyoma –
kerek, mintha valaki
a cigarettáját nyomta volna oda.
Első keresztségem volt ez.

Tíz ujjamon finom
sebhelyek sorakoznak –
minden parancsolathoz van egy.
Gyerekkoromban szerettem a késeket.
Akkoriban más játék nem akadt.

Az asztalra kiraktam
magam elé az összes éles tárgyat,
amit csak otthon találtam,
és elneveztem őket,
ahogy a fiait nevezi el az ember.

Egy ló korát a fogai alapján lehet megmondani,
a fájdalom korát – a forradásokról.
És még mindig milyen fiatal vagyok.
Itt – de ezt suttogva szabad csak mondanom –
még rengeteg szabad hely akad.

Krusovszky Dénes

fordítása