
Willem de Kooning a műtermében
A mester
Ahol a költő megáll, a költemény
beindul. A költemény csak annyit kér,
álljon el az útjából a költő.
A költemény kiüresíti önmagát,
hogy feltöltse önmagát.
A költemény akkor van legközelebb a költőhöz,
mikor a költő arról panaszkodik,
hogy a költemény örökre elveszett.
Amikor a költő eltűnik,
a költemény akkor válik láthatóvá.
Miként választ a költemény?
Ahogy a költőnek a legjobb?
Úgy választ, hogy a költő
ne a maga érdeke szerint válasszon.
Mohácsi Balázs
fordítása