Margaret Atwood

A pillanat
The Moment

A pillanat, amikor sokévnyi kemény
munka és hosszú bolyongás után
ott állsz szobád, házad, félholdnyi,
négyzetkilométernyi földed, szigeted, országod
közepén, végre tudva, hogyan jutottál el idáig,
és azt mondod, ez mind az enyém,

ez ugyanaz a pillanat, amikor a fák 
puha karjai nem ölelnek tovább,
a madarak visszaveszik nyelvüket,
a sziklaszirtek megrepednek és leomlanak,
a lélegzeted megtörik, akár a parton a hullám,
és nem kapsz levegőt.

Nem, suttogják. Semmi sem a tiéd.
Látogató voltál, időről időre megmásztad 
a hegyet, hirdetőn kitűzted zászlódat.
Sosem tartoztunk hozzád.
Te sosem találtál ránk.
Mindig épp ellenkezőleg.

Bordás Máté

fordítása

Az eredeti vers itt olvasható.