Jan Těsnohlídek
nem ment
(nevyšlo to)
az asztalnál ültek a konyhában
hallgatták a csendet
ez a csend
valamit jelentett ez a
csend kellemetlen
volt átható
csend amit nem lehetett nem észrevenni
nem ment
egyetlen mondat se
maradt még egy
szó se
amit kölcsönzött nem adta meg
amije volt befektette
amit befektetett el is veszítette
nem ment
egyetlen mondat se
maradt még egy
szó se
hét év házasság
két gyerek
ott ül a konyhaasztalnál
bámul
mint egy kölyök
egy olyan rendes kölyök
amilyen volt
erre ki is számított volna
fordítása
A vers eredetiben itt olvasható.
Vörös István (1964) költő, író, műfordító, egyetemi docens. Fontosabb kötetei: Só, kenyér, 1988; A csodaöreg, 1996; Akhilleusz és a teknőc. (Kortárs cseh és morva költők antológiája), 1996; Miroslav Holub: Interferon, avagy a színházról, 1997; A szelídekre várva (válogatott versek), 1999; Vladimír Holan: A létezés művészete, 1999; A darázs tanításai, 2000; A švejki lélek (tanulmány), 2002; Heidegger, a postahivatalnok, 2003; Die leere Grapefruit, 2004; Gregorián az erdőn, 2005; Švejk gyóntatója (novellák), 2007; Vladimír Holan: Falak, 2006; 20. századi cseh dekameron, 2006; V okně spící, 2008; A Vörös István gép vándorévei, 2009; Keresztelés özönvízzel (regény), 2011; A Kant utca végén, 2011; Gagarin (regény), 2013; Tőlem távoli cselekedeteim (választott versek), 2014.