A vízesés mellett

Hajnalban
            a nagy kutya –
                           név szerint Winston –
                                     lehajolt

a levelek közé – többségében tulipánok és füzek –
                    a fehérlő
                                  vízesés mellett,
                                                       és előhúzott,

hogy mindenki lássa,
              egy őzgidát;
                              alig volt nagyobb
                                             egy nyúlnál,

és szerencsére
                    halott volt.
                                Winston
                                              végignézett

a törékeny, foltos testen, majd
                ügyesen
                            megragadta
                                       a virágszerű, gyönyörű fejet,

eltörte, aztán
               letépte, végül
                              lenyelte.
                                            Mindeközben

egyre világosabb lett.
               Amikor utána szóltam,
                              Winston csak felnézett.
                                               Őszes állkapcsával

és kedves tekintetével
                 neki is, ha úgy tetszik,
                               olyan a feje,
                                             mint egy virágnak; aztán a vöröslő nap,

mely mindeközben egyre csak emelkedett,
                   a fák fölé ért,
                                  és rászórta vad, karmos fényét
                                                mindenre.

fordítása