![](http://versumonline.hu/wp-content/uploads/2019/02/versumra.jpg)
Tomie Ohtake, untitled, 1987
A zuhanás
(The Descent)
Hívogat a zuhanás
ahogy az emelkedés is hívott
Az emlékezet
egyfajta kiteljesedés
vagy megújulás
sőt
kezdet, hiszen új tereket nyit meg
melyeket valami
mindezidáig beteljesületlen új
hordái laknak –
és vonulásuk
új célok felé mutat
(habár korábban már elhagyták őket)
Nincs vereség, ami pusztán vereségből állna – mert
a világ tereiről, amiket megnyit
korábban
sejtelmünk sem lehetett. Egy
elveszített világ
egy ismeretlen világ
új helyekre hívogat
és nincs olyan (eltűnt) fehérség, ami fehérebb volna a fehér
emlékénél
Leszáll az est, ébred a szerelem
habár árnyékain
melyeket a nap
ragyogása éltet –
erőt vesz az álom, és lemorzsolódnak
a vágyról
Árnyak nélkül mozdul a szerelem
ébredezni kezd
ahogy halad
az éj
Kétségbeesésből épül
a zuhanás
és kiteljesedés nélkül
ér el új ébredést:
épp a kétségbeesés
ellentéte lesz
Mert amit nem végezhettünk el, amit
szeretnünk nem lehetett
amit már a várakozással elveszítettünk –
azt zuhanás követi
vég nélkül és kikezdhetetlen.
Krusovszky Dénes
fordítása