Tomie Ohtake, untitled, 1987

A zuhanás
(The Descent)

Hívogat a zuhanás
  ahogy az emelkedés is hívott
     Az emlékezet
egyfajta kiteljesedés
  vagy megújulás
     sőt
kezdet, hiszen új tereket nyit meg
  melyeket valami
     mindezidáig beteljesületlen új
hordái laknak –
  és vonulásuk
     új célok felé mutat
(habár korábban már elhagyták őket)

Nincs vereség, ami pusztán vereségből állna – mert
  a világ tereiről, amiket megnyit
     korábban
        sejtelmünk sem lehetett. Egy
elveszített világ
  egy ismeretlen világ
     új helyekre hívogat
és nincs olyan (eltűnt) fehérség, ami fehérebb volna a fehér
emlékénél

Leszáll az est, ébred a szerelem
  habár árnyékain
     melyeket a nap
ragyogása éltet –
  erőt vesz az álom, és lemorzsolódnak
a vágyról

Árnyak nélkül mozdul a szerelem
  ébredezni kezd
     ahogy halad
az éj

Kétségbeesésből épül
  a zuhanás
     és kiteljesedés nélkül
ér el új ébredést:
  épp a kétségbeesés
     ellentéte lesz
Mert amit nem végezhettünk el, amit
szeretnünk nem lehetett
  amit már a várakozással elveszítettünk –
     azt zuhanás követi
vég nélkül és kikezdhetetlen.

fordítása