
Asmus Jakob Carstens: Sorrowful Ajax with Termessa and Eurysakes
Aiasz halott
Valójában csak egy kicsit fáradt vagyok,
orron át lélegzem, szinte klinikai
alapossággal követve a hörgők munkáját.
Egy fapadon ülök, a folyó jobb
oldalán, ahol biciklik és heliotropikus
testek barázdálják a nyugalmat,
míg a lendkerekek átfésülik a zöldet
‒ egy derűs és törékeny vasárnap
függő topográfiája.
Aiasz halott. Immár öt nyara
annak, hogy halott vagyok.
Hogy szöknek el
az üres üvegek az utolsó
gyűjtők kezében.
Hiányozni fognak a sziklák ‒ a kövek
tompa ellenállása a Szkamandrosz
medrében ‒ és a szerény lakomák,
melyek győzelmet és vereséget előznek meg.
De már nincs hely annak, ki
elvörösödik, ha sértik büszkeségét;
ez a magyarázkodások, az alibik kora.
Valójában nyugodt vagyok, orron
át lélegzem. Fű és napkrém
illata: Aiasz halott.
Kerber Balázs
fordítása