Al Berto

Bisédimo
(Bisédimo)

kóbor kutyák üldöznek
a fejed fölött kirobban a fény
felfalja hitvány szőrük – egy lándzsával
nyisd fel az aranyheget amit oldaladon viselsz

minden sötét a dűnék peremén
nők születnek a délibáb közepén
meztelen mellük mutatják
az oázisba tartanak
porba és tevenyálba takarózva
alszanak

éjjel egy sakál járja körbe a képek szegélyét – nyüszít
a bőr alatt
lábnyomokat hagy a felizzó hajnalban

emeld fel szemed és hangod – nyisd ki
szád
ereszd ki a savanykás sáskahadat
az antracitok zöldjének és kékjének
zúzmaráján keresztül
mosolyogj
ahogy becsukod az abesszín könyvet

ki jelenti be az eljövendő tájnak
a fény csillogását a bisédimói erdő felett
[fordíto]