Stefano Carrai

Álom

Egyre bizonytalanabb az óra
ő visszajön és áll valami ajtóban
egy amerikai dalt énekel
rám néz
                    megkeményedett sár
                                     mondja
az új cipődön
én meg
          a szemüveged szára
úgy lóg egy zsinóron
ahogy Szent Sebestyén nyakán
a nyílvessző átfúródott

és ahogy Szent Bernátnak
borult a szíve lángba
elégetnéd
erdejét az emlékeknek
                                vágja vissza
de az örökzöldek nem gyökereznek
amikor csak köveket lehetett dobni
egy óriási pocsolyába
                                       újjászületni
gurulni az időben
aztán évekig ápolni egy ki nem nőtt fogat
figyelni egy homokórát
ami nem működik

                                nem billen át
de veled mi lett?
Nincs ideje válaszolni
eltűnik egy kulissza mögött
                                           én felébredek
mint egy bűnös
                                izzadtan
és újra látom az utat ahol machetével
a fákat irtottam.

Szokács Kinga

fordítása