Altazor – V. ének (1. rész)

Itt kezdődik az ismeretlen
Kerek mert a szemek amik nézik azok
És mély mert a saját szívem is az
Valószínű zafírokkal
Alvajárók kezeivel
Légi temetésekkel teli
Megrendítők mint a törpék álmai
Vagy mint a végtelenben elmetszett ág
Amit a sirály hoz a gyerekeinek
Van egy néptelen tér

Amit be kell népesíteni
Nyílt magokat őrző pillantásokkal
Az örökkévalóságból leszedett hangokkal
Éji játékokkal és hegedűmeteoritokkal
Becsapódni készülő üstökösökről szökött
Jóváhagyatlan nyájak zajával
Ismered a csodás forrást
Ami feléleszti a hajdani hajótörötteket?
Ismered az apácahang nevű virágot
Ami lefelé nő és a földfenékre nyílik?
Láttad az éneklő gyereket
Ahogy egy könnycseppen ült
A gyereket aki egy sóhajtás vagy egy
   /vigasztalan
kutya ugatása mellett énekelt?
Láttad a rémségesen megöregedett
Fáraók idejéből visszatérő
Színtelen szivárványt?

A félelem átrendezi a virágok formáját
Reszketve várják a végítéletet
A csillagok egyesével ugranak ki az erkélyen
A tenger szokott nyugalmával
Alszik el egy fa mögött
Mert bibliai idők óta tudja
Hogy a sarkcsillagon ismeretlen a visszatérés
Egy hajós sem találta meg a tengerek rózsáját

A nagyszülei és saját mélye
Emlékét hordozó rózsát
Belefáradt az álmaiba
Belefáradt hogy minden szirmában éljen
Tenger rózsájára gondoló szél te
Talpon állva várok rád ennek a sornak a végén
Én tudom hol rejtőzik a szirének párzásából
születő virág
A gyönyör pillanatában
Amikor a tenger alatt esteledni kezd
És hallani ahogy a hullámok csikorognak
A láthatár lábai alatt
Én tudom én tudom hol bujkál

A szél hangja mint méhé mint a sápadt leányé
A leány oly sápadt mint önmaga szobra
Akit életem egyik sarkában szerettem
Amikor egy reményből az égbe akartam ugrani
És hajótörésből hajótörésbe láthatárból
láthatárba zuhantam
Akkor láttam a bujkáló rózsát
Amit senki nem talált olyannak amilyen

Láttad ezt a madarat távoli szigetekről
Hogy vetette ki az árapály ágyam lábához?
Láttad az igéző gyűrűt ahogy szemről szemre
Szerelemről szerelemre gyűlöletről gyűlöletre
Férfiról nőre bolygóról bolygóra jár?
Láttad az elhagyatott égen
Az emlékekkel teli szemű
A csenddel teli mellkasú
az évek fenyegette galambot
aki szomorúbb mint hajótörés után a tenger?
A sorban utolsó sas után a dalnok énekelt

Gyűrűt hordott a szívében
Az általa feltört földre ült le
Szemben egy virágajzotta vulkánnal
Az atléta világítótorony akarna lenni
Legyenek hajói akik nézik
Akiket elaltathat hogy elalhasson
És eldajkálja az eget mint egy fát
Az atléta
Gyűrűt hord a torkán
És így múlik az idő
Nyugton nyugton
Mert szellőrózsák nőnek az agyában
A kevés vizet hordó folyók hibájából
A le sosem nyugvó hegyek hibájából
Saját korába rekedt árvát szemléli

Nőj nőj mondja a cselló
Ahogy én növök
Ahogy a csinos kertészlányban érik az
öngyilkosság ötlete
Nőj perzselt madár szemében ülő
gyötrelemnél puhább kicsi zafír

Növök növök majd ha nő a város
Majd ha a halak kiitták a tengert
A kitelt napok teknőspáncélok
Most hajók vannak az emlékezetemben
És a hajók napról napra közelednek
Háromhetes világkörüli útra ment kutya
ugatását hallom
Megjöttében döglik meg

A szív a szél miatt
eltépte a hajóköteleket
A kölyök lassan elárvul
Ha a táj még az éjszaka előtt
galambbá változna megenné a tenger
De a tenger hajótörést készít elő
És máson jár az esze

Hadihajó hadihajó
Életed rövid mint egy legyezőé
Itt mindezen röhögünk
Itt a messze messzejében
A hegyet csalogány babonázta meg

Kövesd a megmérgezett medve mézét
Szegény medve medvebőrét északi éjszaka
   /mérgezte meg
Fuss futás a halál elől
A tenger partján ülő halál elől
Hegy hét hegy hét

Ahogy holdja és khöti
A virágzott virág és a virágzó virág
Egy virág napraforgó a neve
És egy nap virágraforgó a neve
A madár elfelejtheti hogy madár

Ha az üstökös nem jön meg
Téltől merénylettől tartva
A távcső és hortenzia nemzette üstökös
Ami azt hitte néz és őt nézték

Egy aviátor megöli magát a páratlan koncert
   /felett
És a mellékes zongorában fürdő angyal
Dalokba borítva tér vissza újra
Hegycsúcsokon keresi a jelvevőt
Ahonnan szavak és folyók erednek
Ahol a farkasok csodákat tesznek

Az éjszaka nyomaiban
Amikor az ismeretlen madár elködösül
És a hold túloldalán legelnek a bárányok
Ha ez zene emléke
Senki nem tilthatja meg a cirkusznak hogy a
csendben gyarapodjon

Sem a kihunyt csillagok harangjai
Sem a színeken élő kígyó
Sem a földet elhagyó zongorista
Sem a misszionárius aki elfeledte hogy hívják
Ha az út leül megpihenni
Vagy megmártózik a csillagképek őszében

Senki nem tiltja meg hogy egy tű átszúrja az
   /örökkévalóságot
Sem a lepkék elporlasztotta nő
Sem a tulipán kitanította árva
Sem a keringő körül ügető zebra
Sem a szerencse tartókötele

Az ég fél az éjszakától
Amikor a tenger elaltatja a hajókat
Amikor a halál a sarkokban töltekezik
És a csend hangja vámpírokkal telik meg
Akkor tüzet gyújtunk az orákulum alatt
Hogy megbékítsük a szerencsét
És saját húsunkkal
tápláljuk a magány csodáit
Akkor a lepecsételt temető
szép mint egy napfogyatkozás
földjén a rózsa eltépi kötelékeit és szirmot bont
a halál fonákján

Éjszaka ősi éji retteneté
Merre a csodákon táplált sarki barlang?
Merre a szivárványszemek és
A csillagköd tébolyult mirázsa?
Megnyílik a sír és mélyén ott lapul a tenger
A lélegzet elakad és a feszült szédület
Halántékot püffeszt és ütőerekbe árad
Nagyobbra nyitja a szemeket mint a beléjük
   /foglalt tér
És a beteg vákuumon beheged egy sikoly
Megnyílik a sír és mélyén ott lapul egy hegyen
   /eltévedt nyáj
Éj mellé tett szélköpenyével a pásztorlány
Isten űrbeli lépteit számolja
És magának énekel
Megnyílik a sír és mélyén jégtömbök vonulása lapul
Ragyognak a vihar fényszórói alatt
Csendben sodródnak
Jégtömbök fennkölt menete
Testükben fényfáklyák
Megnyílik a sír és mélyén ott lapul az ősz és
   /a tél
Ametiszt ég száll alá lassan lassan
Megnyílik a sír és mélyén ott lapul egy hatalmas

És a föld mélyében egyre tovább szakadó seb
Nyár és tavaszok zajával
Megnyílik a sír és mélyén ott lapul egy vadon
tele egymást porzó tündérekkel
Mindegyik fa felaljzott madárban végződik
És minden dalaik zárt ellipszisén belül marad
Erre kell hogy legyen az égen végiggördülő
zodiákust jegyről jegyre átszelő
   /könnyek fészke
Megnyílik a sír és mélyén ott lapul a kihunyó
fellobbanó forrongó csillagköd

Átvonul egy meteor senkinek nem válaszolva
Örömtüzek táncolnak a végtelen kínpadon
Amit a csillagok véres fejei
Örökké táguló dicsfénybe vonnak
Megnyílik a sír és kiugrik egy hullám
Szétszóródik a világegyetem árnyéka
És minden ami az árnyékban vagy a parton él
Megnyílik a sír és bolygók zokogása hallatszik ki
Megtört árbocok és hajótörések forgatagai állnak
Meghajlanak a csillagok harangjai
A kiáradó folyók fölött
Fütyül a végtelenen át űzött hurrikán
Megnyílik a sír és kiugrik egy zsákvászonba
   /öltözött bokréta
Egyre terjed az áthatolhatatlan máglya és
szenvedély szaga szállja meg a bolygót
A nap utolsó rejtekhelyét méricskéli
És megszületik a bűvös vadon
Megnyílik a sír és mélyén ott lapul a tenger
Ezer távozó hajó dala száll fel
Míg egy halraj
Lassan megkövül
Mennyi idő az a végtelen
Álmatlanságot vezénylő
Szférákat uraló néma ujj

Mindenhol ideje lefeküdni
Az álom felkapja az embert a földről
Az ablakokkal ünnepeljük a napkeltét
A kalapokkal ünnepeljük a napkeltét
A rettegés kirepül a ciklusból

A dombok madarakat vágnak az archoz
Repülőgépek reményeivel hajnalodni
A fényt oly sok évszázad óta belógató boltív
   /alatt
Főoszlop szeretete és türelme
Dörzsöljük kezünket és nevetünk
Megmossuk szemünket és játszunk

A láthatár mátyásmadár
A tenger úthenger
Az ég megég
A fekély sekély
Egy láthatár teli tengert játszva összecsengett az
éggel aztán rájött milyen sekély
A mátyásmadár úthengerre ül sekélyre préseli a betont mégis megég rajta

A nappal észszerűsége nem az éjszaka észszerűsége
És minden időnek más a sugallata
A növények a határra járnak enni
A hullámok felnyújtják kezüket
Hogy elkapjanak egy madarat
A puszta nézésben minden változékony
És az élet földalattijában
Talán ugyanaz is

A szegény bolond lány holdformájú sebe
Sebzett hold szegény bolond lánya
Mennyei szája fénnyel volt tele
Fény mennyei szája
Virágtenger vak reménynek
Vak remény virágtengernek
Ének eget verő fülemülének
Ég ver fülemülét hogy énekeljen
Játszunk időtlen alkalom
Közben játszik velünk a szélmalom

fordítása