Dean Young

André Breton halála
(The Death of André Breton)

Ez még csak a 200. oldal, és Breton máris
lehetetlennek találja, hogy összebékítse
az életet az álommal. Bárcsak érezhetné,
ahogy egykori kutyám az ő tenyeréből iszik.
Bárcsak élne még benne valami köd,
ne tenné olyan elviselhetetlenné
a csodálatost, hogy még a tengericsillag-agykérgű
Desnost is elkergeti. Bocsáss meg, André,
nekünk és magadnak is. Próbáltunk
éji manifesztumot diktálni a bombazuhogásnak,
de a gyermekkacagás egyre letépdeste
sötétségünk kaméliáit, testünk csücske
elzöldült. Gondolod, hogy a mocsok
helytelenít bármit is? Semmi sem rohad
a föld alatt, az agy őszi girlandokat szivárog,
mint azok a kései Sinatra-dalok, mikor épp
annyira másnapos, hogy törődötten rekedt legyen,
mint egy felhőszakadásban elázott pillangó.
Igen, a civilizáció csúcsteljesítménye még mindig
a börtönbeli idegenvezetés, szóval most bizonyosan
nincs itt a komolyság ideje. Nézd, milyen tombolón
vernek ott a rózsák szívei. Nézd
azokat a bulihajókat az égen. Igen,
mindannyian sebből bújunk ki e világra.
Az a puha dolog elhasad, szörnyek jönnek
fénnyel és micsoda küzdelem csak az,
hogy felállj, míg felszakadozik a felhőzet,
elhallgatnak a tücskök, lángok ülnek a nyelvre,
és a mellkast átkutatják a csengők, csengők, csengők.

Mohácsi Balázs

fordítása