Anne Sexton

Öreg törpeszív
(Old Dwarf Heart)

Igaz, milyen igaz! Sosem voltam otthon az életben.
Teljes pusztulásom egy gyermek miatt történt.
(Saul Bellow: Henderson az esőkirály)

Amikor ledőlök szeretni,
öreg törpeszív a fejét rázza.
Mint a féleszűek, öregnek született.
Harmincegy réteg bőr tárul fel, rám mered
vibráló ágyamon, és meginog a pillantása.
Anyagunkat, a pusztulást, ismeri.

Ha bántják, kapkod, forrong.
Most övé a zsír szilárdsága,
mint zöld tyúk a porban, szüntelen
piheg. De ha én álmodok szerelemmel,
vicsorgó idegeneket látok. Az ő álma…
idegen, idegen, és romlott.

Jó ég, mi mindent sejt!
Sőt, mint elhagyott mező
füvéből rakott fészek, a sebek
tenyerében összeállnak. Legjobb esetben
csupa piros izom, dudorászik ide-oda, az idő
cirógatja. Amerre megyek, arra megy.

Ó, és most ledőlök szeretni,
milyen ügyetlenül tárja szét karjait,
milyen türelmesen bontom ki ujjait,
mint egy csomót. Te öreg dísz, öreg, csupasz ököl,
hetven kabátba sem tudnálak betakarni…
anya, apa, miből lettem.

Fenyvesi Orsolya

fordítása

A vers eredetiben itt olvasható.