Antonin Artaud

A létezőknek sohasem volt saját testük…
(Les êtres n’ont jamais eu de corps à eux…)

A létezőknek sohasem volt saját testük és én mindig is azt vertem beléjük, hogy sohasem
volt saját testük, sem saját tudatuk
végül nem tudom már meg, azt viszont tudom hogy
bennem sohasem voltak immanens létezők és hogy az ember igencsak bajban lett volna,
ha meg akarta volna határozni azt a pontot, ahonnan ered, hiszen sem a lét, sem ők
nem léteztek sohasem, és el fognak rohadni.

Az alvás pontja,
hurok kötél,
a test pontja,
kötél,
hurok.

Ragacsos csomó
nem lét,
nem igazi állapot.

Az alvás a test feltöltése fertőző mikróbákkal,
vagy inkább bélszemem
csatornáiban fingbelem
szarának meglazításából ered?

Jaj annak, ki erre gondol.

Ostoba szamarak világára van szükség
mert meg akarták határozni vagy az ébrenlétet vagy az alvást.

Sem az egyik sem a másik, bűntény, hogy váltogatják a két félteket
és megállítják Artaud szívét
hogy velőjéből és agyából merítsenek
mert Artaud
sohasem alszik.

Szabó Marcell

fordítása