James Tate

Árnyékboksz

Néha szinte sikerül neki behúzni egyet. Máskor
van, hogy napokig nem is látod,
vagy a jelenléte természetessé válik
egy kis időre.

Azt mondja: Láttam, tegnap este nehezen
ment a két lábon állás.

Azt mondja: Hogy akarhatsz te mindig valami
mást, hogy veheted az életet ennyire
komolytalanul?

Erre azt mondod: Állj le! Nem elég, hogy azt mondom,
szeretlek, hogy mindenem a tiéd?

Összeráncolt homlokkal fel-alá járkál
a szobában, aztán felkiált: Milyen nagyszerű vagy!

Akkor gyere, hadd érintselek meg, mondod.

Közelebb jön. Gyere bátran, bátorítod.
Közelebb jön. Ez az. Paff. És
az egész kezdődik elölről, a szoba, amiben körbe-
körbe mozogtok, egyre nagyobb és nagyobb, és
egyre sötétebb és sötétebb. A fekete hold.

Unoka Mihály

fordítása