Carl Phillips

És most
a ló behatol
a tengerbe, és a tenger

                                          befogadja.

Hol vagyunk?

Mögöttünk
a part,
             igen, ez

díszlet,
               igen,
                          fűből, dűnéből, égből – A vágy

hátat fordít és bár
biztosan a szél hajlítja
a fűszálakat,

                       ha felállítja, azt mondjuk
rá, újra a vágy, elhalad
mellettünk, megajándékoz minket,
dicsőíti a füvet, kórussá
változtatja, elborul,

                                   elmegy –
Istenem, mindjárt.

Mert
még mindig számít, hogy mondjunk valamit. Például:
a szív nem

                    törhető össze igazán,
legalábbis nem úgy, ahogyan gondolod,
nem törékenyebb, mint egy élet

                                                             — ez az, ami
egy elhajított kagylóval történhet, vagy a kötelék, amire valaki felesküdött,
emlékezz, milyen

                                   nehéz volt, mint egy fából készült csónak
a megbízhatatlan hullám és szikla között, vagy
olyan nehéz, mint a megérkezés.

A fából készült csónak
nem a szív,
                       a hullám a hús
                                                       a kő a lélek –

És ha máshogyan gondoltuk, akkor túl
sokáig éltünk eddig
tévedésben.

                             Ugyanígy,
a parttal kapcsolatban: nem
jelenti azt, hogy az összes kihágás
megbocsáttatott, ha esténként
elsimul a homokban
minden nyoma annak, hogy
                                               itt voltunk.

Nem jelenti azt, hogy
itt voltunk vagy nem
számít,
mert nem –

            Hullámok, mert
oly kevés, még
ha azt is mondjuk, hogy
elmozdult, aminek a világon:

ugyanolyan a hangja,
szelleme, ugyanolyan
éhség fog el,
                          ne menj el –

Mindjárt –

Milyen távolinak érződik
a föld, míg néha
egészen
             hirtelen. Most –
milyen messze a nyugalomtól,
lenne szükség a nyugalomra –

Megfullad?

Úgy értem a ló.

És én – aki nem lovagolok és
nem úszom

Aki bár sose másztam volna fel
a hátára

Aki téged is viszontszeretlek

Ferencz Mónika

fordítása

Az eredeti szöveg itt olvasható.