John Ashbery

Azok a fák
(Some trees)

Bámulatos: egymáshoz
csatlakoznak, mintha a beszéd nem
lenne több, mint mozdulatlan alakítás.
Ma reggel váratlanul

a világtól olyan távol találkozunk,
amennyire nem értünk vele egyet,
te és én hirtelen azzá válunk,
amiről a fák akartak meggyőzni:

már önmagában az is jelent valamit,
hogy ott vannak, és hamarosan
érinthetünk, szerethetünk,
kifejthetjük az indokokat,

még jó, hogy nem mi találtuk ki
ezt a kies tájat, ami körbevesz:
neszekkel teli csend,
festői vászon, amin előtűnik

egy mosolykórus, egy téli reggel.
Rejtélyes fények alatt, mozgásban,
napjaink hallgatag folyamában
ez a hangsúly talán önvédelem.

Gerevich András

fordítása

A vers eredetije, valamint Gergely Ágnes korábbi fordítása itt olvasható.