Jenny Campbell: Untitled (carnival scene)

Beszédidő

 

„Nyolcvanhét esztendővel ezelőtt a mi apáink új nemzetet hoztak létre ezen a kontinensen; ez a nemzet szabadságban fogantatott, és ama elvnek szenteltetett, hogy minden ember egyenlő.”
Abraham Lincoln így kezdte gettysburgi beszédét, és meggyilkolták egy színházban.
Én is így kezdem a beszédemet, de engem mégsem fognak meggyilkolni egy színházban.
Amikor meghalok, az valami ódivatú módon fog történni, például cséplőgépbe esem.

Folyton beszédeket mondok, de a beszéd csak időpazarlás.
Az egyetlen hasznos beszéd az, amikor addig sorolod valaki hibáit, amíg el nem sírja magát.
De ha most valaki itt elsírja magát, az én leszek,
Én csak szeretnék meztelenül heverni egy napágyon, és válási papírokkal legyezgetni magam.

Ezt a beszédet úgy hívom, hogy „beszédidő”, így tudjátok, hogy itt a beszéd ideje.
Bármi lehet beszéd, ha elég sokszor mondod ki hangosan.
Ez nem szólásszabadság, ez csak szélsőséges szónoki kilengés,
Mint a vécé jegén a forró húgy.

A beszédek azért vannak, hogy rávedd az embereket, hogy úgy gondolkodjanak, mint te.
De nem akarom, hogy csak úgy akárki azt gondolhassa, amit én.
Ez olyan, mintha a kasmírminta természeti erőforrás lenne, amit ki kell bányászni,
Elég hülyének kell lenned ahhoz, hogy akard.

Sok beszédet mondok mostanság, mert kiadtam egy könyvet,
És egy könyvnél csak azt szeretik jobban az emberek, amikor a könyvedről beszélsz.
Az emberek nem a könyveket szeretik, hanem a beszédeket,
De nem ezt a beszédet…….

Az emberek nem költészetet akarnak hallani, hanem embereket, akik költészetről beszélnek.
Az emberek nem akarnak költészetet hallani, haza akarnak menni, és nem olvasni költészetet, és én is ezt akarom.
A költészet egyetlen célja, hogy legyen egy mező, ahol élve elégetheted magad,
Egy meseszép mező, ajándék ibolyákkal.

Unok beszédeket tartani.
Annyi mindenről kell beszélnem, ami nem érdekel.
Az életre emlékeztet,
Arra emlékeztet, amikor cowboy vagy, és egyszerre túl nehéz lesz a kalapod.

Nincs semmi a világon, amit érdemes lenne elmondani.
Okosnak lenni időpazarlás.
Inkább Swarovski fülbevalóban üldögélnék, amíg a nagy öregek vitatják irodalmi érdemeim
… de ki sincs lyukasztva a fülem.

A beszéd a vers ellentéte.
A beszéd arra van, hogy megmondjuk másoknak, mit gondoljanak, de nem tudom, mit kéne gondolni.
Néha úgy érzem, a többi ember meg se próbál igazat mondani.
Például hogy pornóból csak a retrót szeretem, ahol nem látod a faszt behatolni.

Felejtsük el ezt a beszédet, átírom a címet,
A beszéd új címe „versidő” lesz, mert ez versidő, nem beszédidő.
Ez olyan, mint amikor katona vagy, és az első napodon rossz háborúba mész.
Vagy mintha szexisen próbálnál stadiont portalanítani egy fekete tollseprűvel.

Ez olyan, mint pánikolni, hogy túl szép a kastélyod.
Vagy mint egy adventi naptár ateistáknak, üres ablakokkal.
Ez olyan, mint hideg pezsgőt önteni a combjaidra,
Vagy mint egy gonosz zongora, amin csak éjfélkor lehet játszani.

A vers soha nem lehet szorítókötés,
Hagynod kell folyni a vért, ahová csak akar.
Ez olyan, mintha be akarnál lépni az e-mail fiókodba, de a jelszó túlságosan is elszomorít.
Ez olyan, mint Shakespeare……………………………….. stb.

Imádok verset írni, koporsómámoros érzés.
Érzem a halálom valahol a távolban.
Ez olyan, mint szex után kísérőnek lehúzni egy kupica ondót.
Vagy mint amikor szellem vagy, és érzed a lepedő lyukain átfújni a szelet.

A költészet egy térdnél lecipzározható öltöny.
Ez az én kiskedvenc-unalmam……
Ülök a szobámban, kint szakad az eső,
És az életemen tűnődöm

A költészet olyan, mint hajnalban babakocsit tolni.
De a babakocsi lángokban áll, mert a láng a kisbabád.
Ez olyan, mintha orgazmusod lenne, valahányszor lenyomják a középső C-t egy zongorán.
Neked Mozart csak komplikált előjáték.

Ez olyan, mintha a lovaskocsid lecserélnéd egy jobb, technológiailag fejlettebb lovaskocsira.
Vagy mint trópusi akváriumba csavarni a felmosód.
Ez olyan, mintha te lennél a szopás Monet-ja……………….. és otthagyna a pasid a szopás Toulouse-Lautrecjéért.
Vagy mint egy hóval megrakott éjjeliszekrény.

A költészet luxuscselekvés.
Mint sírni, hogy túl szellemes vagy, és senki nem ért meg.
Ez olyan, mint elvágni a kezed egy partiban, és úgy hívni a véred, hogy „partivér”.
Ez olyan mint: Isten hozta Jólneveltség-városban, népessége 0.

 

fordítása

Az eredeti szöveg itt olvasható.

(* A híres Lincoln-beszéd kezdőmondatát magyarul innen idézem: Carl Sandburg: Abraham Lincoln, ford. Terényi István, Gondolat, Bp., 1965, 508.)