Bořivoj Kopic

Szobrok
(Sochy)

Az európai múzeumokban a szobrok
pillantásait gyűjtöm unottan. Arra vágyom,
hogy tekintetem olykor találkozzon
egy antik profillal, mely csupa szerelem…

Csak a költő képes századokra visszamenőleg szeretni,
érezni a test tüzét, mely immár kővé dermedt.
Minden fennmarad tehát, a Test is. A földi alakmás
a folyamatos lét tükre. Kitart.

Nincs véredény, puha ujj, karcsú csukló,
csak a forma ragadható meg. Az állandó.
Jelene van, antik mosollyal kínálkozik fel,
túllép saját jelentésén, és önmagáért beszél.

A súgó jobban tudja a szöveget, mint a színészek…
A díszletek mindig ugyanazok: hatalmas napkorong,
emberi vágy és fájdalom, a testek profilja.
Ismerjük e szobrok pillantásainak értelmét, de már nem reménykedünk…

1978. 10. 13.

Csehy Zoltán

fordítása

Csehy Zoltán jegyzetét Bořivoj Kopicról itt találják.