Bořivoj Kopic

Verssorok Liborhoz
(Verše pro Libora)

Libor, barátom, húsz évvel fiatalabb nálam,
kővel törted be az ablakomat, csak azért,
hogy láthass. Egyedül lenni annyit tesz, mint mások
megértésétől elszakítva élni.

Az éj valódi magánya ez – a város gyűlöletét érezzük
magunkban. Örökre elszakítva! Akár egy virág
az Atlanti óceán beláthatatlan mélyén, olyan a másik
számára szerelmeink alternatív története.

A lelki halálok közeli pillanataiban
tekinteteket, testeket és mosolyokat lapozgatunk,
amíg a másik fel nem dühödik… Ezek éltetnek minket!
Ha brutálisan megfojtanál, Libor,

az kész Hölderlin-vers lenne
a város ijesztő könnyelműségével szemben!
Ez a pokol csak az enyém. Nehezen idézem
föl az ég édességeit, melyek tovatűntek,

melyekből száműzettem… Szárnysuhogás közben
nézem rémülten alvó, fürtös fejed,
és hallom, miként mérsékli az elkárhozottak
kiáltozásait fiatal mosolyod tiszta éneke.

1970. 10. 25.

Csehy Zoltán

fordítása